Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 3. A Dobó István Vármúzeumban 2017. február 9-10-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 36. (Eger, 2018)
H. Szilasi Ágota: Gondolatok a Megyeháza püpök-főispán portréinak restaurálását bemutató tanulmányok elé
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 3. az elmúlt évtizedben kerültek ismét előtérbe úgy művészettörténetileg, mint a régi tulajdonos, a „vármegye - megyei közgyűlés” számára. A 18. századi egri képzőművészeti élet összetettségét, a magyarországi művészetben elfoglalt helyét, az egri mecénás főurak, elsősorban az európai műveltséggel rendelkező püspökök ténykedését több szerző, kutató is összefoglalta. Ezekben az írásokban utalásokat találunk a szóban forgó négy püspökportréról, sőt korabeli állapotukat bemutató fotók is közlésre kerültek bennük. (2-4. kép) Festőjük személyére vonatkozóan azonban különböző véleményekkel találkozunk. A korábbi szerzők, kutatók, így Szmrecsányi Miklós8 nem nevezi meg az alkotót, a képsorozattal tulajdonképpen nem is nagyon foglalkozik, csak Barkóczy portréjával kapcsolatban jegyzi meg, hogy Eszterházy Károly idején, 1771 -ben készült4 Garas Klára10 azonban határozottan Huszár Ferenc (Egerben működött 1784-1794 között) életművébe sorolja őket. Fel kell figyelni arra, hogy mindkét kutató a felsorolásból Erdődy Gábor portréját kihagyja, és a fotóját sem közli. A Heves megye műemlékeit felvonultató három kötetes monográfia előkészítésekor az 1960-70-es években zajló levéltári kutatások alkalmával fellelt dokumentumokra hivatkozva Voit Pál pedig a vármegyeháza közgyűlési termében lévő püspökportrékat Wittmann János (működött Egerben 1762-1785 között) festményének tartja" A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Dobó István Vármúzeum képzőművészeti gyűjteményében egy másik képsorozat is található a nevezett négy személyiségről, melyek erős hasonlatosságot mutatnak a megyeházi portrékkal úgy kompozícióban, beállításban, a figurákat körül vevő tér megjelenítésében, ké-8 Szmrecsányi 1937. 4. kép: Telekessy István, 16. kép: Gróf Barkóczy Ferenc, 17. kép: Gróf Eszterházy Károly. Szemrecsányi ugyan tanulmányában nem nevezi meg az alkotót, csak a képeket felsoroló listában jegyzi meg: „Mindkét püspök-főispán nagyméretű, reprezentatív portréja Telekessy István arcképével együtt, egykorú díszes keretben, a vármegyeháza központi termében, ismeretlen helyi mester, a hagyomány szerint Huszár Ferenc egri festő műve 1768-ból” Később, a Heves megye műemlékei II. a 349. oldalon - forrásmegjelölés nélkül - is utal arra, hogy Szmrecsányi is Huszár Ferencnek tulajdonította a képeket. 9 Szmrecsányi 1937.81. A itt megadott dátum nem egyezik meg a képek jegyzékében említett 1768-as évszámmal. 10 Garas 1855. 167. 224. Kép: CX1. tábla (Eszterházy Károly és Barkóczy Ferenc püspökök) 11 Dercsényi-V'oit 1969. 121. 107. kép: Telekessy István; 420. 374. kép: Eszterházy Károly: Dercsényi-Voit 1972.356.386. kép: Barkóczy Ferenc. szítésük feltételezett korában, a festő mesterségbeli tudásában, és méretben is csak a magasságuk tér el mintegy 40 cm-rel. E portrék a városháza díszterméből hasonló okok miatt kerültek eltávolításra és kerültek 1949 szeptemberében a múzeum gyűjteményébe. Eszterházy Károly - (1725-1799) egri püspök (1761- 1799) - hivatalba lépése után is folytatódtak a munkálatok a megyeházán. A Heves megye műemlékei közli, hogy „ 1768- ban Schmidt György egri képfaragó 160 Ft-ért négy nagy rámát készít a megyeháza közgyűlési terme számára. 1769-ben pedig az alispán megbízásából kifizetnek a festőnek (Wittman Jánosi - feltételezés a szerzőtől) 198 Ft-ot, mert megfestette a királyok és az előző főispánok képét teljes életnagyságban a közgyűlési terem számára.”'2 A szerző - Voit Pál - feltételezi, hogy Telekessy, Erdődy, Barkóczy és Eszterházy püspökök portréiról lehetett szó, és ezek számára készültek a díszkeretek. A gondolatmenet végén forrásmegjelölés nélkül hozzáfűzi, hogy „ezeket Szmrecsányi Miklós feltételesen mint Huszár Ferenc képeit publikálta". Sajnálatos módom a Schmidt képfaragóra13 vonatkozó megbízásnak és Wittman Jánosra vonatkozó feltételezésüknek a forrását sem adják meg az egyéb helyeken viszont nagyon pontosan adatoló kutatók, nagy valószínűséggel ezek az iratok is a megyeháza építésére vonatkozó iratgyűjteményben vannak.14 Ugyan ezidőtájt a vármúzeumban lévő képek már nagyon rossz állapotban voltak, mégis stilisztikailag, Wittmann egyéb alkotásaival összevetve „vitathatatlanul” e művész festményei közé utalták valamennyit. Feltételezésük szerint mindez azért is valószínűnek látszott, mert Wittmann 1771-ben újra dolgozott itt, amikor a „Királyok és egri püspökök képeinek kereteit aranyozza 3000 Ft-ért. 1774-ben pedig ismét adatok vannak arról, hogy a királyképek javításáért pénzt vett fel. 1820-bart a képek tisztítását Kovács József végzi el, de 12 Dercsényi-Voit 1972.349. 13 A Heves megye műemlékei művészadattárában Schmidt György neve mellett szintén szerepel az 1768-as merçyehàzi megbízás, de az adat levéltári forrása itt is hiányzik. Dercsényi-Voit 1972.349. 14 Tractatus Rationum perceptoralium in continuationem Praetorianae Domus Cottenis. Dercsényi-Voit 1972.349. 60 2. kép Barkóczy Ferenc (1710 1765) egri püspök nagyalakú festménye az 1930-as évek közepén (forrás: Szmrecsanyi 1937.16. tábla)
