Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Borbély Zoltán: A végvárrendszer kiépítésének társadalmi hatásai Felső-Magyarországon
sak arra, hogy egy katonai pályán tevékenykedő köznemes számára leginkább a jól megválasztott házassági stratégia és a vele megszerzett gazdasági és társadalmi tőke játszotta a meghatározó szerepet, vagyis az ország nyugati felére érvényes megállapítás, hogy a „sorsdöntő házasság jelentősége mindenek felett állt”, a 16. század második felében Felső-Magyarországra is érvényes megállapítás, csak itt némi fáziskéséssel.70 De nem csak a gazdasági erőforrások jutottak a század végére a Mágóchy és Alaghy rokonság felhalmozása révén Rákóczi Zsigmond birtokába, hanem igen jelentős kulturális tőke is. Károli Gáspár Bibliájának kinyomtatására ugyan Rákóczi Zsigmond vizsolyi birtokán került sor 1590-ben, ez azonban annak a három évtizede megindult folyamatnak a megkoronázása volt, ami a Perényi, Mágóchy, Alaghy és még számos környékbeli nagyúr egyházpártoló tevékenységének koncentrált eredménye. Ez egyben rá is mutat Felső-Magyarország kulturális sajátosságának gyökereire, aminek köszönhetően a 17. századra az országrész a reformátusok bástyájává vált, legfőbb védelmezője pedig a fejedelmi Rákóczi család lett. A fentiekben a felső-magyarországi arisztokrácia személyi és funkcionális átalakulásának okait és tényezőit igyekeztem számba venni a 16. század második felében. Felső-Magyarországon jóval nagyobb számban voltak jelen még a 16. század közepén is a Mohács előtti arisztokrácia képviselői, akik Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János közti hatalmi harcokból anyagilag és politikailag is megerősödve kerültek ki. Hatalmuk alapját első sorban birtokállományuk gyarapodása (de esetenként pusztán változatlansága) alkotta, amely az ország területi csökkenésével kölcsönhatásban exponenciálisan növekedett. Az ország központi védelmi rendszerének kiépítéséig az országrész katonai védelmét a Perényi, Bebek, ecsedi Báthory és Drágffy családok tagjai látták el saját erőforrásaikra támaszkodva. Váraik és hozzá tartozó birtokaik azonban az oszmán előrenyomulás következtében stratégiai jelentőségűvé váltak. Ezzel nem csak katonai téren jutottak minden addiginál nagyobb hatalomhoz, hanem a formálódó Erdélyi Fejedelemség viszályaiba avatkozva politikaformáló tényezővé is váltak. A változás a főkapitányi és vele párhuzamosan a kamarai rendszer kiépítésével vette kezdetét, amikor is a mágnások kezén lévő stratégiai fontosságú várakat igyekezett a központi hadvezetés saját felügyelet alá vonni és maga gondoskodni azok fenntartásáról. Az 1550-es évek kisebb-nagyobb konfliktusait követően Lazarus von Schwendi hadjárata eredményeként, fordult át a mérleg nyelve a „régi” nagybirtokos arisztokrácia oldaláról a központi kormányszervek oldalára. A feltörekvő családok éppen ezeket a folyamatokat kihasználva tudtak a 16-17. század fordulójára meghatározó pozíciókba kerülni. Egy részük a Perényeik és Be-70 Péter 1979.263. 187
