Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)
Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat
hettük ezt az ún. „szulejmáni ajánlat” idején, 1521-ben, hiszen a Nándorfehérvár elleni hadjárathoz legkésőbb 1520 novemberében ki kellett adnia az uralkodónak a hadba hívó parancsokat, így a tárgyalás céljával Magyarországra küldött Behram csaus küldetése nem jelenthetett valós békeajánlatot. Ugyanígy tanúi lehetünk 1541 -ben, Buda bevételekor, és számos más alkalommal. Az oszmán/iszlám erkölcs a megtévesztést vagy ködösítést nem tartotta elítélendőnek, sőt, annak tökélyre fejlesztését szinte „művészetnek” tekinthetjük. Ez próbára tette az európai állandó követek türelmét is. A keleti tárgyalási stílus sajátossága az alkalmazkodóképesség, amely olykor-olykor gyors váltásokban nyilvánul meg. Ez néha olyan eredményeket szül a tárgyalások alkalmával, amilyenekre az európai tárgyalófelek egyáltalán nem számítottak. Amikor például 1682-ben az akkori francia állandó követ, Gabriel Joseph de la Vergne, Guilleragues vikomtja (1679-1685) azt ígérte Kara Musztafa pasa nagyvezírnek (1676-1683), hogy 200 000 livres értékű ajándékot juttat számára a francia király, a pasa azonnal a tolmácshoz fordult, és közölte: ha az ajándék nem érkezik meg, akkor a tolmács, mint oszmán alattvaló teljes vagyonával felel ezért.96 A bizalom elnyerése az egyik legnehezebb feladat a diplomata számára (ma is). Az oszmánoknál ez személyfüggő volt. Nem egy adott hatalom iránt tanúsítottak jóindulatot, hanem egy-egy követtel szemben. Jó példa erre William Harborne megérkezése az Oszmán Birodalomba, aki a Szokollu Mehmed pasa nagyvezírhez fűződő személyes kapcsolatának köszönhette diplomáciai sikerességét.97 Szintén problémát jelentett a tárgyalási stílus megválasztásánál, hogy az oszmánok rendszerint átfogóan fogalmaztak, és nem mondtak ki mindent, abból indultak ki ugyanis, hogy a másik „úgyis tudja” miről van szó. Itt Habardanecz János és Sigismund Weichselberger követségére utalhatunk, akik annyira nem értették ezt a stílust, hogy úgy vélték a békéről és barátságról szóló szultáni üzenet, amelyet hoszszas konstantinápolyi várakozás után Bécsbe vittek, valós, és nem látták át, hogy a szeráj hadi előkészülete valójában az 1529. évi bécsi ostrom előjátéka.98 Gyakran előfordult, hogy az európai követségek tagjai között volt olyan személy, aki ismerte az Oszmán Birodalmat, így segíthetett eligazodni annak útvesztőiben. Ezért küldte például I. Ferdinánd király Zay Ferencet Verancsics Antal püspök 1553. évi követségével. Zay nemcsak törökül tudott, de ismerte a kultúrát, a tárgyalási metódusokat,99 „A mit Verancsics kigondolt, azt Zay öntötte orientalis formába.”100 Az oszmánok nagyon jók voltak az időzítés területén. Az ügyek intézésének 96 Hammer-Purgstall 1830.373. 97 Skilliter 1978.44. 98 Barta 1996.59-60. 99 Takáts é.n. 275. IOOThallóczi 1885.129. 146
