Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Florin-Nicolae Ardelean: On the Foreign Mercenaries and Early Modern Military Innovations in East Central Europe. Castaldo's Army in Transsylvania and the Banat

szükségességét figyelembe véve, úgy időzítették a szultáni audienciát, hogy a követ a lehető legtöbbet várakozzon.101 Annál jobban csökkent önbecsülése és önnön jelentőségébe vetett hite, és nőtt szemében az oszmán uralkodó nagysága.102 Ezt egyszerű technikákkal érték el: IV Murád 1630-as és 1640-es években keletkezett leiratai számos útmutatást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan kell kezelni a kül­földi követeket az időzítés terén.103 Ebben példa van arra, hogy a szultán utasítja a budai pasát, hogy az érkező császári követ útját Buda és Belgrád között úgy rendez­ze, hogy a szultán előbb hazaérhessen a vadászatról, a követ csak az után érje el az oszmán fővárost.104 Az audiencia elhalasztása egyben azt is jelentette, hogy a követet izolálták a fővárosban tartózkodó más európai diplomatáktól, mert nem volt illen­dő őket meglátogatni a szultáni fogadást megelőzően.105 A legnehezebben talán azt viselték az európai követek, hogy a tárgyalásokat esetleg rövidebb-hosszabb időre meg-megszakították, például egy-egy béke megújítása esetében, vagy ha az ajándé­kokról alkudoztak. Ilyenkor várakozás és bizonytalanság volt a követek osztályrésze. Összegzés A fentiek jól mutatják, hogy az Oszmán Birodalomban európai követként tárgyalni, egyáltalán nem tartozott az egyszerűen elvégezhető küldetések körébe. A teljesen el­térő kultúra és vallás következtében tapasztalható nehézségeken túlmenően, a diplo­máciai misszió teljesítését nehezítették a nyelvi problémák, amelyek leküzdéséhez a tolmácsok alkalmazása fontos, de nem feltétlenül elegendő megoldásnak bizonyult. Mindezek mellett ugyanis az oszmán főváros távol feküdt a legtöbb európai uralko­dói székhelytől, így az ide küldött diplomaták sokszor - utasítás híján - improvizálni voltak kénytelenek. Ez próbára tette jellemüket, felkészültségüket, gyakran fizikai és pszichikai terhelhetőségüket is. Az oszmán diplomáciai protokoll ismerete alapvető feltétele volt az alkalmi dip­lomáciai küldetés, illetve az állandó képviselet vezetésének. Ennek érdekében gyakran alkalmaztak olyan embereket (diplomatákat, a követ kíséretéhez tartozó személyeket, helyben felfogadott tolmácsokat stb.), akik jártasak voltak a konstantinápolyi miljő leg­mélyebb bugyraiban is, segítségükkel remélték feladatuk teljesítését Ezen személyek 101 A 17. századi francia állandó követek közül kettő, Pierre de Girardin, seigneur de Vaudreuil (1685-1689) és Pierre-Antoine de Castagnère, marquis de Cháteauneuf (1689-1699) is 5-5 hónapot vártak az uralkodói audienciára 1686-ban, illetve 1690-ben, egy olyan időszakban, ami­kor a franciák az európai hadszíntéren háborúban álló oszmánok legfőbb szövetségeseinek számí­tottak. Spuler 1971.19., 20. 102 így járt például 1616-ban a lengyel követ, Grzegorz Kochariski, akit fél évnél is hosszabb ideig várakoztatott a szultán, mielőtt fogadta volna. Grygorieva 2010.125-126. 103 Murphy 2008.67. 104 Uo. 67. 105 Grygorieva 2014.84. 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom