Bujdosné Pap Györgyi et al.: Mozgó frontvonalak. Háború és diplomácia a várháborúk időszakában 1552-1568 - Studia Agriensia 35. (Eger, 2017)

Hóvári János: Bevezető gondolatok. Magyarország-sakktábla: 1541-1568. Magyar hősiesség és vergődés a Habsburgok és az Oszmánok szorításában és bűvöletében

hogy a magyar emlékezetpolitikában ki kellene szabadítani az előítéletek és az alaptalan állítások dzsungeléból. (Ami pedig már teljesen nonszensz: Szulejmán szultánnak is van köztéren álló szobra hazánkban, Szigetvárott, a Magyar-Török Barátság Emlékparkban, Habsburg Ferdinándnak viszont, akinek egész élete a török ellenfelével való harc volt, csak az ismeretlenségben, egy sajátos szoborgyűjteményben van helye.)

Amagyar történelem ismerői jól tudják, hogy a Bécs/Pozsony-Isztambul közötti, 1547-ben kezdődött békekorszaknak a Magyar Királyság és Erdély 1551. évi egyesítési kísérlete vetett véget. Erre igen szerencsétlen pillanatban került sor, mivel életre-halálra menő harc volt a Német-római Birodalomban V Károly és a protestáns felkelők között. így elég behatárolt volt az, hogy a Habsburg-ház mekkora erőket tud Erdélybe vezényelni. A szultánnak azonban létfontosságú volt a korábbi status quo megtartása, mert a török orientációs magyar politika megléte alapeleme volt Magyarország stratégiájának. 1552-ben Kara Ahmed pasa vezetésével 50-60 000 fős hadsereg jött az Alföldre, hogy az ottani fontosabb várakat elfoglalja, s Eger bevételével akadályt állítson a Felvidéken át Erdélybe küldendő katonai erősítéseknek. Temesvár eleste hatalmas katasztrófa volt Szolnokot védői feladták. Eger azonban sikeresen ellenállt

Az 1552. évi egri diadal hősies győzelem volt, amely Dobó István várkapitánynak és katonáinak volt köszönhető. Hatása nemcsak a katonai helyzetet illetően volt meghatározó, hanem a több évtizede vesztes magyarság lelkivilágát is megnyugtatta. Üzenet volt: meg tudjuk állítani a török előrenyomulást, ha átgondoltan és szervezetten védekezünk, a harchoz elegen vagyunk, és a fegyvereink is jók. Az egri siker kikovácsolója csak egy olyan magyar mágnás lehetett, mint Dobó István. Neki állt módjában az országrész erőforrásait familiárisai és katonái segítségével a védelem számára biztosítani. Az egri védők mellett volt a szerencse is, mivel a török had csak szeptember 9-én tudta megkezdeni az ostromot. A hatalmas török seregnek öt hét nem volt elég a győzelemhez, s a téltől félve október 18-án a vár vívását abbahagyták.

Az egri diadal azonban nem volt elég ahhoz, hogy Erdélyt a Magyar Királyság keretében lehessen tartani. Az elkövetkező években Dobó Istvánnak is nagy szerepe volt abban, hogy Ferdinánd királynak kellő támogatottsága legyen Erdélyben. Szulejmán szultán azonban nem hagyta, hogy a sakkjátszma sötét tisztjei elvegyék a világos (gyermek)királybábu országát. Izabella királyné, a gyermekjános Zsigmond és velük az egész törökös párt 1556-ban visszatért Gyulafehérvárra, s ezzel Magyarország 1541-1551 közötti, török érdekű felosztása visszaállt.

1556-tól 1566-ig látszólag béke volt a magyar világban. Amolyan hideg béke, tehetjük hozzá. Az egymással szemben álló végvárak vitézei, ahol csak lehetőségükben állt, lecsaptak egymásra. De a helyzet még ennél is bonyolultabb volt, mert 1562 óta a Tisza-vidéken, a Partiumban és Eszak-Erdélyben változó sikerrel dúlt a Habsburg Magyarország és Erdély háborúja, amelyben János Zsigmond csapatait

13