Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
egy 800 lovast és dragonyost küldött ki az oszmán had jobb-, illetve balszárnyának megtámadására. Miután megpillantották a keresztény had felvonulását, az oszmán hadvezetés azt tervezte, hogy a Koháry és Caprara vezette csapatokat egészen egy, a harcrendje előtt elhelyezkedő kis patakig engedi, amelynek a vízszintje az elmúlt napok esőzései miatt jelentősen megemelkedett, az ártere pedig mocsaras volt. Itt kívánt vereséget mérni Koháryra és Caprarára is. Majd ezt követően kihasználva túlerejét be akarta keríteni a teljes keresztény hadat. Souches azonban átlátta szándékát. Aj obbszámya vezetésével Heister tábornagyot bízta meg, akinek azt az utasítást adta, hogy a bokrok, cserjék és fák között megbújt ellenség támadásának mindenképpen álljon ellent. Erre szükség is volt, hiszen a Koháry vezette támadás gyorsan összeomlott, maga a parancsnok is halálos lövést kapott. Az erdőből kitörő oszmán hadak azonban nem tudtak a keresztény sereg jobbszámyának a hátába vagy oldalába kerülni, mivel a Heister gyalogezred és a pfalzi választófejedelem testőrszázada a rohamokat fel tudta fogni és visszaverte őket. Ugyanekkor a Caprara vezette lovasság is nehéz helyzetbe került, hiszen válogatott janicsár és lovascsapatokkal került szembe. Mivel a kialakult helyzet veszélyesnek tűnt, ezért maga Souches is odalovagolt, hogy közvetlen közelről irányítsa a harcot. Caprara lovasai az ellenség első támadását elhárították. Mivel azonban az oszmán csapatok több mint 4000 főt számláltak, hamarosan vissza kellett vonulniuk egy fás, cserjés területre, ahol a brandenburgi Glock alezredes rejtőzött el 150 dragonyosával. A lest vetők a legalkalmasabb időpontban sortüzet adtak le, erre az oszmán jobbszámy lovassága elmenekült. így Caprara csapatai egy kis pihenőhöz jutottak és újra tudták rendezni soraikat, a megfutottakat is újra csatasorba tudták állítani. Néhányan közülük a pogygyászig menekültek és az ott lévők között azt híresztelték, hogy az ütközet elveszett. A hírre pedig néhány, a táborban őgyelgő félvilági alak kirabolt pár társzekeret. Az újra összeszedett Caprara lovasságot kiegészítették három századdal a balszárnyról. Azonban az oszmánok is friss katonaságot kívántak bevetni. Erre Souches némi gyalogságot és négy ezredágyút vezényelt szintén a balszárnyról Caprara megsegítésére. Támadásuk olyan jól sikerült, hogy az ellenség nagyszámú halott és sebesült hátrahagyásával elmenekült. Ezen a szárnyon el is dőlt a küzdelem sorsa. A tábornagy újabb két gyalogszázadot és négy ágyút rendelt egy bozótos mögé, hogy innen tartsák folyamatosan tűz alatt az oszmán had jobbszárnyát. Ezután Souches el is hagyta serege bal oldalát. A harc azonban tovább folytatódott. A tábornagy a második harcrendből előre rendelte a Caprara- és a brandenburgi vérteseket, valamint három század dragonyost, hogy szembeszálljanak a mintegy 8000 főnyi tatár és moldvai lovassággal. A küzdelem hullámzó volt, ám a szász és a brandenburgi választófejedelem katonasága, valamint hat ezredágyú közbeavatkozásával minden alkalommal sikerült elhárítani a veszélyt és visszaverni az ellenséget. 86
