Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Jean-Louis Raduit de Souches hadjárata 1664-ben Alsó-Magyarországon
Mindeközben a Kniegge vezérőrnagy és a holsteini herceg által vezetett centrumra szintén rátört az ellenség, ám sikertelenül. így a keresztény csapatoknak mindenhol sikerült az oszmán had támadását visszaverni, majd átmentek támadásba: előrenyomulásba kezdtek az úton Léva felé. Az ellenségnek azonban sikerült rendeznie sorait a centrumban, és újra támadásra készült. Ám amikor észrevették, hogy a holsteini herceg a teljes gyalogsággal és tüzérséggel utánuk nyomul, akkor ki futva, ki pedig lovon menekült el. Ezzel egy időben a keresztény bal- és a jobbszámy is üldözni kezdte a vele szembenálló oszmán csapatokat. Utolsó mentsvárként az ellenséges katonaság a három tábor közül megpróbálta az egyiket megvédeni. Ám a tábornagy vezetésével előretörő Zeiss vértesek és egyéb egységek hamar megtörték az ellenállást, akiket ott találtak azokat levágták, az ágyúkat (3 feles, 2 negyedes kartányt, 6 tábori ágyú) és a poggyászt ( 100 zászló, 40 dob és üstdob, minden sátor, valamint 1000 élelemmel és munícióval megtöltött szekér) pedig elfoglalták. A menekülőket több kilométeren át üldözték és kardjukkal vágták őket. A megfutottak azonban később sem érezhették magukat biztonságban, hiszen a komáromi huszárok portyáikkal folyamatosan zaklatták és pusztították őket. Ugyanekkor a holsteini herceg gyalogságával tovább vonult Léva felé és útközben még összecsaptak 500 janicsárral, akiket még a budai beglerbég hagyott hátra egy fás és cserjés területen, és mindegyikőjüket lemészárolták. Az oszmán had teljes veszteségét mintegy 8000 főre becsülték. Közülük több mint 6000-en a harctéren maradtak, továbbiak pedig Léva ostrománál és az üldözés közben estek el. A harcban meghalt az említett Léva korábbi parancsnoka, Ali pasa is, aki az ütközetben 4000 janicsárt vezetett.50 Az ütközetet követő napon a keresztények az ellenség által elhagyott táborban hálaadó Istentiszteletet tartottak, majd Souches többnapos pihenőt rendelt el katonáinak. Ezt követően a tábornagy Párkány elfoglalására rendelte ezredeit, ahová július 31-én este érkeztek meg. Ott az erősséggel szemben egy magaslaton vonultak táborba, az őrség lövegeinek hatókörén kívül. Másnap (augusztus 1-én) még napfelkelte előtt a keresztény had megindult a Duna bal partján épült palánk ellen. A támadás élén, a bal oldalon Maxfeld ezredes 1000 katonája haladt, akiket a holsteini herceg vezetése alatt a brandenburgi csapatok és Montevergues ezrede követték. A tábornagy maga a Mercy ezred élén pedig jobbra, a Párkányt és Esztergomot öszszekötő híd ellen indult. A támadó csapatok akadály nélkül értek a palánk, illetve az árok közelébe és állást foglaltak, majd megkíséreltek közelebb nyomulni. Ekkor Maxfeldet egy puskalövés érte a bal arcán a szájánál, és egy másik a jobb oldalán, de sebesülése nem volt életveszélyes. Ezzel szemben számos katonája meghalt vagy 50 Außfuhrlicher Relation von dem Entsatz Leventz 1664.; Kurtzer Berichtl664.; Ortelius 1665. 351-353.; Theatri Europaei 1672.1161-1163.; Bänlaky 1940.266-279. 87
