Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

sóbányák jövedelme (értékesítés utáni adók, szállítások utáni vámkedvezmények) szolgál. A Krakkóhoz közeli bányavárosok váraiban „Király őfelsége” katonasága fog állomásozni, hogy egyrészt garantálják a zavartalan termelést, másrészt hogy felügyeljék a sószállítmányok biztonságos célba juttatását. A visszafoglalt városok, erődök természetesen a lengyel királyt, litván nagyfejedelmet illetik. Ez a szerződés semmiképpen nem veszélyeztetheti az osnabrücki-münsteri általános békét, ezért az 1648-ban fixált határokon túl a segélyhadat bevetni a svédek ellen tilos. Ígéretet tett Lipót arra is, hogy Dániát, Hollandiát, Oroszországot, „a római birodalom fejedelmeit, tartományurait” pedig egy svédellenes blokk megteremtésére kapacitálja.18

A jezsuita neveltetésben részesülő János Kázmér és I. Lipót egymásra találása igazi mentőövnek bizonyult. 1657. július 22-én az élelemtől megfosztott és hadiszerek hiányában szenvedő II. Rákóczi György súlyos feltételekkel kapitulált a lengyel-tatár seregek előtt. O maga egy szűk kísérettel sikeresen hazajutott, de hátrahagyott serege tatár rabságba jutott. Csupán a litván-breszti és a krakkói helyőrsége (néhány ezer ember) vonulhatott vissza Erdélybe épségben a felelőtlenül vállalt lengyel hadjáratból.19 Dánia svédellenes támadásának hírére 1657 májusában X. Károly Gusztáv egy pillanatig sem habozott. A lengyel frontot villámgyorsan elhagyta, minden előzetes tárgyalás nélkül erdélyi, kozák, brandenburgi szövetségeseinek hátat fordított. Igaz, hogy a gyors és meglepő (a befagyott tengeren masíroztatta katonáit Koppenhága alá) támadásával Dániát térdre kényszerítette, de a legmegbízhatóbb szövetségesét, ellenségei által „rókalelkűnek” csúfolt Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelmet elveszítette.

Történt ugyanis, hogy Frigyes Vilmos brandenburgi őrgróf a Szent-római Birodalom hercege, főkamarása János Kázmér lengyel király, litván nagyfej edelem, svédek-gótok-vandálok királyának visszautasíthatatlan ajánlata fejében pártot váltott. A pártváltás alapját képező Wehlau/Welawa-i (22 pontja + 6 pontos „specialis conventio”) és a Bromberg/Bydgoszcz-i szerződések (1657. szeptember 19. és 1657. november 6.) kimunkálásában I. Lipót király ragyogó képességekkel megáldott diplomatájának, Franz von Lisolának oroszlán része volt.20 A megállapodások értelmében Frigyes Vilmos választófejedelem a Svédországgal kötött szerződéseit azonnali hatállyal felmondta, a Porosz Hercegséget „szuverén országként” magának és törvényes utódjainak biztosította a háború kirobbanása előtt ( 1655) a lengyel királyhoz

18 Gordon 1892.113-114.

19 MHHD XXIII. 1874.543-544., 552-559.; Grondski 1789.421-422.; Szalárdi 1980.372- 373.; Kochowski 1966.321.

20 Die Berichte ... von Lisola 1887.320., 327-333.

145