Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
Perőcsényről, Ipolybélről (ma Bielovce, Szlovákia) és Ipolyszakállosról (ma Ipel’sky Sokolec, Szlovákia) az ekék elől kiszedve vittek el 35 szarvasmarhát és 12 lovat, sőt két rossz, csélcsap ifjú legény katona...” oldalról rálőtt Csáky Zsigmond öccsének, Pálnak, a lévai főkapitánynak egyik főemberére. Nem találták el, és az említett személy közelebb ment hozzájuk, hogy megnézze őket a későbbi azonosításhoz, mire a katonák közül az egyik hátba vágta.54 A károsult falvak lakossága követni kezdte a tolvajokat, és a (Balassa-)Gyarmat táján levő szőlőföldek környékén érték utol őket, ahol azonnal egyezkedni kezdtek az állatok visszavásárlása felől. A tolvajok az első napon 2 tallért kértek szarvasmarhánként, majd a következő nap a duplájára emelték az árat. A jobbágyok nem tudtak fizetni, ezért visszafordultak, és Csáky Zsigmondhoz mentek. Megmondták földesuruknak, hogy a tolvajok 15-en vannak, ebből hét személy olyan Csáky-jobbágy, aki az állatokat saját falujából hajtotta el bosszúból, nyolc pedig„... lezzegő, és nem zászló alatt maradandó katona... ", de ezek nevét a jobbágyok nem tudták. Csáky Zsigmond azonnal fegyveres lovasokat küldött a tolvajok után, akik Selmecbánya felé indultak a jószággal, de amint Deménd (ma Demandice, Szlovákia) közelében észrevették üldözőiket, azonnal szélnek eresztették azokat, és lóra kapva, elmenekültek előlük.55 Csáky Zsigmond maga is kivonult, ha nagyobb mértékű kárt okoztak a táborba szállt katonák a falvakon. Például június 26-án hajnalban volt kénytelen kilovagolni 30 lovasával és magyar-német gyalogos egységgel arra a hírre, hogy korponai katonák Lissóról (ma Lisov, Szlovákia) elrabolták a marhákat, és a Macska-rév felé tartanak. A tolvajok ott átvitték az állatokat, mire Csáky a révnél hagyva a gyalogosokat, a tolvajok után vágtatott, és a (garam-)kovácsi (ma Kozárovce, Szlovákia) rétnél utolérte őket. A tolvajok szidalmazták őket, és a fegyverükhöz kapkodtak, mire Csákyék otthagyták őket, és a magyar tábor felé mentek, hogy ott a főúr személyesen panaszolja el Kohárynak az esetet. Közben a tolvaj katonák rálőttek Csáky embereire, és két másiktól három lovat is elvettek, és semmi szín alatt nem akarták visszaadni. Ötven lovasból állt a tolvaj katonák bandája, akik közül Csáky többet felismert. Azt hajtogatták esküvéssel, hogy a marhák elhozatalára a „generális” (= Louis de Souches) adott parancsot. Ám mivel éppen nem volt Koháry a táborban, Csáky visszafordult, mert a gyalogságát a Macska-révnél hagyta, hiszen azt minél előbb vissza kellett vinnie Lévára, mert a helyőrséghez tartoztak. Azonban kérte Koháry Istvánt, hogy ne engedjen meg hasonlókat, mert abból csak baj lesz.56 A táborba szállt katonák visszaélései azonban nem szűntek meg Léva környé54 MNL OL C 1276. tekercs N8 12605, (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V), Csáky Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Léva, 1664. június 26.). 55 Lfo.N8 12700, Csáky Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Léva, 1664. június 28.). 56 L/o.N8 12600, Csáky Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Léva, 1664. június 26.). 129
