Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
kén. Csáky Zsigmond még június végén háromszor írt levelet Koháry Istvánnak, sőt egy emberét személyesen is elküldte hozzá, hogy választ kapjon arra, hogy mi van azokkal a gyarmati és palánki katonákkal, akiknél még mindig ott van három ló szerszámostul, ami nem az övék, hanem a lévai helyőrség katonáinak tulajdona. Egyúttal értesítette Koháryt, hogy a lévai német helyőrség muskétásai elkaptak hat magyar végvárit a táborból, akiknél 40 olyan marha volt, ami nem az övéké. Őrizetben tartásukat Csáky nyomban el is rendelte.57 A Nyitra közvetlen közelében fekvő Bodok58 59 községben Berényi György földbirtokostól csalafintasággal szerezték meg a marhákat a Galgóc (ma Hlohovec, Szlovákia) melletti táborban tartózkodó magyar katonák. Hajnalban támadtak rá a falura, „Allah!” kiáltással. Mivel a falusiak emiatt töröknek gondolták őket, saját családjukat és házukat védték, nem pedig a marhákat, és így könnyedén el tudták terelni a haszonállatokat. Berényi fel volt háborodva, hiszen egy ekebeli marhája sem maradt a rablás miatt, és maró gúnnyal így fogalmazott: „... nem panaszolkodhatnak a jó vitézek, hogy meg nem volna hópénzek, mert csak azótátólfogva is egynémelyike, hogy Galgócnáljeküszik az tábor, egész esztendőre való fizetésnél többet hajtott magának... ”i9 Egész vármegye is megszenvedhette a katonaság visszaéléseit. Lippay György esztergomi érsek, és abban az időben Pozsony vármegye főispánja is, panaszkodott a lakosság szenvedéseire. A vármegye lakossága észak felé húzódott, a Fehér-hegy irányába, mert csak arrafelé voltak még kifosztatlan porták. Stomfa (ma Stupava, Szlovákia) városát teljesen felégették, lakossága elmenekült. Az érsek így írt a katonák viselkedéséről és a lakosság panaszairól: „... oly nagy ínségben vannak nyavalyások a magyar hadaktól, akik szörnyűség, amiket cselekesznek, és égben kiáltó. Csak mostan is amely Jesovita azon levelemmel Kassa Jelé küldetett volt, reátámadván, megölték az úton. Ezek miatt senki sem szánthat, sem nem vethet, házából sem jöhet ki. Annakfiölötte ad libitum, aki ahová akarja, csak reászáll, contribuáltatja, nyúzza, erőlteti, mindenétől megfosztja a szegénységet. Most is Nádasdy Uramnak valahány száz embere bészállván, minden hír nélkül felosztották Csallóközben egymás között a Tartományt, [hogy] ki mennyi kenyeret és egyéb contributiokotpnestaljon. Azonkívül [oly nagy] az ő rettenetes ínségük és szegénységük, úgy annyira, hogy kényszeríttetett a vármegye megüzenni nekik, hogy felkelvén, reájok megyen, és kiveri őket, melyet én is javallottam. Abban látok nagy galibát és errort közönségesen, hogy a magyarság azt prcetendállja, hogy az nékik rendelt fizetésen kívül kvártéllyal tartoznak nekik, ahonnét kenyérrel és egyéb éléssel tartsák őket, és annak színe alatt exhaureálják éppen, és semmivé teszik a szegénységet...” Ám nemcsak a magyar katonákkal 57 Uo. N-12696, Csáky Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Léva, 1664. július 1.). 58 Mai neve Alsóbodok (Dőlné Obdokovce, Szlovákia). 59 MNL OL C 770. tekercs Ns 1149, (SABB, Koháry-család levéltára, Pars IV), Berényi György levele Koháry Istvánnak (Bodok, 1664. július 12.). 130
