Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság

II. Rákóczi Györgyöt nem tűri meg Erdély trónján. Duplájára emelte hűbérese évi adóját és a félmillió tallér hadisarc mellett Jenő várának átadását követelte. Rákóczi azonban mindent elkövetett hatalmának megőrzéséért. Követeket küldött Frankfurtba, Bécsbe, valamint Pozsonyba, és a török támadásra hivatkozva segítséget kért a magyar királytól és a főuraktól.23 Ezzel egy időben viszont a Portával is megpróbált kibékülni. Ehhez igyekezett felhasználni a hódoltsági török katonai elit - elsősorban Gürdzsí Kenán budai, illetve Csengízáde Ali temesvári pasa támogatását, IV Mehmed Giráj tatár kán közvetítését pedig jelentős pénzösszegért akarta megvásárolni.24

Az új kutatási eredmények és az általam ismert források alapján úgy vélem, hogy II. Rákóczi György 1657 őszétől követett politikája, amely számos esetben valós helyzetértékeléseken alapult, még számos újdonságot tartogat a kutatók számára. A fejedelem mindent megtett hatalma megtartásáért. Ennek érdekében megpróbálta kijátszani egymás ellen a Habsburg- és Oszmán Birodalmat, de eközben régi szövetségesével -1. Lipót ellenfelével -, a svéd királlyal is fenntartotta kapcsolatait. Rákóczi politikai játszmája nem nélkülözte a racionalitást, de a hatalom megtartása érdekében minden lehetőséget megragadott, s jó machiavellista uralkodóként élt a színlelés, megtévesztés, zsarolás eszközével, amelybe még a hatalomról való ideiglenes lemondás is belefért. Ezzel viszont az Erdélyi Fejedelemségben egy olyan politikai turbulenciát idézett elő, amely a külső hatalmi tényezők számára olykor áttekinthetetlenné és követhetedenné tette a politikai helyzetet.

Zrínyi Miklós 1658-ban még úgy vélte, hogy a Porta nem háborúnak, csak vazallusa megrendszabályozásának tekinti az Erdélybe vezetett katonai akcióit.25 Kezdetben a Portán is ezt hitték. Erőforrásaikat a Velencével már több mint két évtizede tartó háborúra és Abaza Hasszán pasa felkelésének leverésére összpontosították. Köprülü Mehmed az új nagyvezér jelentős sikereket ért el. 1657 nyarán felszámolta az ellenség Gallipoli-félszigeten lévő támaszpontját, s ezzel együtt a Dardanellák velencei blokádját. Már év elején azt tervezte, hogy Velencét szárazföldön, Kanizsa érintésével, a Zrínyiek birtokain keresztül támadja meg. Csapatai átengedését kérte a császári udvartól, de azt természetesen elutasították. Nem tudni, hogy a nagyvezér mennyire gondolta komolyan ezt a tervet, ám a támadás lebegtetése

23 EOE XI. 385-386., 388-392,397-400,409-413.; EÉKHII448-456.; R. Várkonyi 1994.84- 87.; B. Szabó 2001.238-239,243-244,- Szabó 2008a. 64-69,73-83.; Toma 2012.1178-1187.

24 Sudár 2011. 896-897.; B. Szabó-SudAr 2012. 1015-1016,- B. Szabó-SudAr 2013. 983- 987,991-996.; Papp 2009.162-166.

25 „Csodálkozom azonban, hogy a török egyszerre két háborúba kezd. Ilyesmiről nem tud történelmük, és vallásuk sem engedi, meg a józan politika sejavallja. Lehet, hogy ezt az erdélyi ügyet nem nevezi háborúnak, s azt reméli és képzeli, hogy nagyravágyását kénye-kedve szerint és veszedelem nélkül kielégítheti." Zrínyi Miklós Rucsics Jánosnak (1658) Zrínyi 1997.109.

12