Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
később hasznos ütőkártyának bizonyult a diplomáciai tárgyalásokon. 1658-ban a hadicél nem Friaul tartomány, hanem Velence dalmáciai birtokai, elsősorban az előző évben hasztalanul ostromolt Cattaro (Kotor) erődítményének elfoglalása lett.26 Az Erdély megrendszabályozására kirendelt tatárok késtek, a hódoltsági török csapatok viszont nem bírtak az erdélyi lázadókkal. Mivel Gürdzsi Kenán budai serege a Lippa melletti pálülési szorosban (1658. július 6.) váratlan vereséget szenvedett Rákóczi hadaitól, ezért Köprülü nagyvezér kénytelen volt feladni dalmáciai haditervét és a fősereggel Erdélybe vonult.27 Elfoglalta a fejedelemség dél-nyugati várait, köztük a Bethlen Gábortól és I. Rákóczi Györgytől is hasztalanul követelt Jenő várát, Barcsay Ákos személyében (1658. szeptember 14.) pedig új fejedelmet ültetett Erdély trónjára. A Magyar Királyság politikai elitjének egy része, gróf Nádasdy Ferenc országbíróval az élen Rákóczi katonai megsegítését szorgalmazta. Egyre szorultabb helyzetében a fejedelem mindent megígért az uralkodói segítség fejében. Szabolcs és Szatmár vármegyék átadását,28 a jezsuiták visszafogadását, sőt az esztergomi érsek nagy örömére kilátásba helyezte a katolikus vallásra való áttérését is.29 Felajánlotta, hogy Kálló és Szatmár mellett német őrséget fogad be Jenő, Kővár, Várad és Huszt erődítményeibe, még a lemondását is kilátásba helyezte.30 A maga szempontjából reálisan mérte fel a katonai segítség nagyságát, amikor egy tízezer magyarból és tizenötezer németből álló segélyhad Erdélybe küldését kérte.31 Azzal azonban valószínűleg nem számolt, hogy ekkora katonai erő nem áll Bécs rendelkezésére. Montecuccoli és Souches tábornokok vezetése alatt 1. Lipót császár mintegy tizenötezer katonája a lengyel király oldalán hadakozott, a törökök Velencével kapcsolatos tervei miatt pedig jelentős erőt kellett állomásoztatni a belső-ausztriai tartományokban.32 Követei és az érdekében tevékenykedő főurak jelentéseiből és leveleiből viszont egyre világosabbá vált, hogy az uralkodó katonai segítségre nem számíthat. Császárrá választását követően I. Lipót biztosította a Portát, hogy fegyveresen nem avatkozik be a fejedelemség ügyeibe, s csak az Erdéllyel határos területek védelmére rendelt csapatokat a Magyar Királyságba. 1658-ban azonban az is bebizonyosodott, hogy a török elleni háború politikai és katonai feltételei a Magyar Királyságban sem adottak. A magyar főméltóságok 26 Simon Reninger jelentése, Adrianapolis, 1658. április 3. EOE XI. 380. 27 B. Szabó 2001.244-245. 28 A linzi béke (1645) értelmében I. Rákóczi György halálát követően fia, II. Rákóczi György fennhatósága alatt marad Szatmár és Szabolcs vármegye. 29 Toma 2012.1180-1182. 30 ÖStA KA Prot Exp 1658. August, fol 339v.; 319v. 31 ÖStA KA Prot Exp 1658. August, fol 320v. 32 ÖStA KA Prot Exp 1658. Februar, fol 64. 13
