Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Czigány István: A furcsa oszmánellenes háború, 1661. Tévhitek és valóság
haderő vonult fel és mindennaposak voltak a császári katonák garázdálkodásai. A felső-magyarországi főurak közül gróf Csáky István országbíró és gróf Homonnai Drugeth György felső-magyarországi végvidéki főkapitány, valamint gróf Rákóczi László különösen rossz viszonyban voltak a tábornaggyal.22 Nekik pedig meghatározó szerepük volt a felső-magyarországi rendek politikájának alakításában. A felső-magyarországi protestáns követek számára, akiknek sérelmi politikája kátyúba juttatta az országgyűlést, kapóra jöhetett Montecuccoli módosított manifesztumának elterjesztése éppen úgy, mint az arra adandó válasz megjelentetése. Oszmán rendteremtés Erdélyben A Habsburg és Oszmán Birodalom között 1661-ben háborúskodássá fajuló konfliktust II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657. évi lengyelországi hadjárata váltotta ki. Mivel Rákóczi a Porta engedélye nélkül indult harcba lengyel korona elnyeréséért, ezért a szultán új fejedelem megválasztására szólította fel az erdélyi rendeket, majd csapatokat küldött az országba. Ráadásul a lengyel hadjárat katasztrófába torkollott és az erdélyi sereg zöme tatár fogságba esett Rákóczi hosszas huzavona után lemondott a fejedelemségről ( 1657. november 2.), de kétszer is (1658. január 14- 1659. március 30., 1659. szeptember 27-1660. június 7.) visszatért a hatalomba, amely oszmánok egyre durvább megtorló akcióit váltotta ki és az ország belháborúba süllyedt. A Habsburg udvar számára a lehető legrosszabbkor éleződött ki az erdélyi konfliktus. III. Ferdinánd halála (1657. április 2.) miatt bekövetkező uralkodó váltás miatt Bécs figyelme a küszöbön lévő német-római császárválasztásra irányult. Hadseregének egy kisebb hadteste pedig gróf Melchior Hatzfeldt tábornagy vezetésével már II. János Kázmér lengyel király oldalán harcolt az északi háborúban (1655-1660). IV Fülöp spanyol király, akinek csapatai Flandriában szorult helyzetbe kerültek a francia és angol seregekkel szemben, szintén számított a császári hadsereg segítségére. Ebben a helyzetben a bécsi udvar elsődleges célja az Oszmán Birodalommal való béke fenntartása volt. A Habsburg Birodalom részét képező Magyar Királyság politikai elitje számára viszont a török kérdés volt az elsődleges, így a az eltérő birodalmi és a magyar érdekek a következő években súlyos politikai konfliktussá fajultak. I. Lipótot még apja életében a magyar rendek azzal a feltétellel választották királlyá, hogy kiűzi a törököt az országból. A mélyen vallásos, művészeteket kedvelő Lipót egyet is értett ezzel a szándékkal, ám a birodalmi érdekek és a katonai lehetőségek felülírták ezeket elképzeléseket. Hosszas politikai alkudozások és tetemes pénz elköltése után Frankfurtban a német birodalmi választófejedelmek császárrá választották (1658. július 18.) az ifjú uralkodót. Közben az erdélyi helyzet tovább súlyosbodott. A Porta egyértelművé tette, hogy 22 Deák 1883.341. 11
