Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664
hazatért, augusztus közepén már otthon voltak. Különösen a moldvaiak szenvedtek érzékeny veszteségeket, erdélyi információk szerint a vaj da főkomornyik) a és főpohárnoka is fogságba esett, és 26 „főbojár” elesett a harcban. A moldvaiak állítólag jobban jártak, mert „idejében elódták a kereket” de így is elesett 22 bojár.62 Mivel a csatában a jobb szárnyon álló havasalföldiek megfutottak, a vereségért a vajdát, Georghe Ghicát tették felelőssé, aki a nagyvezíri felelősségre vonás elől Lengyelországba menekült.63 Szintén erdélyi források úgy tudták, hogy a 800 emberével menekülő Hüszejn budai pasát Fehérvárnál a győri hajdúk megütötték, és ismét megverték.64 De Souches azonban ezúttal nem fejezte be Léva alatt a hadműveletet: ha késve is,65 de a menekülő törökök után indult, augusztus 1-jén menetből bevette a párkányi (dzsigerdeleni) erősséget, s a komoly ellenséges ágyútűz ellenére elpusztította az esztergomi hidat. Ezzel tulajdonképpen Érsekújvár hátországát gyengítette meg. Mindemellett bőven akadt félnivalója: Pestnél és Vácnál komoly mennyiségű török és tatár sereg, valamint a román vajdák erői állomásoztak, ráadásul arról is terjedtek a hírek, hogy a nagyvezír Iszmail pasát küldi erős török sereggel az északi frontra.66 A császári tábornok ezért augusztus 7-én a Duna bal partján visszavonult a Vág mögé, ahová Komáromnál érkezett meg. (A feldúlt dzsigerdeleni palánkot hátrahagyta, s a híd kijavítása ellen sem tett semmit.) Innen az Érsekújvártól alig néhány km távolságra fekvő Bajcs térségébe vonult, s a török fővárat nyugtalanította (augusztus 8.). Betegsége miatt azonban néhány nap múlva posztját Heister vette át. Az északi vereségekkel párhuzamosan alakult a déli oszmán hadsereg sorsa is. A nagyvezír a jelek szerint minél nyugatabbra törekedett, ezért megpróbált átkelni a Rábán. Ennek egyetlen oka lehetett: meg kívánt ütközni Montecuccoli csapataival, s ki akarta erőszakolni a döntést egy mezei csatában. Ehhez azonban szembe kellett volna kerülnie a keresztény erőkkel, amelyek azonban minden módon igyekeztek kitérni előle, a Rába vonal tartásával többek között éppen a nyílt csata lehetőségét próbálták meghiúsítani. Fázil Ahmed azonban Szentgotthárdnál sikeresen hozott létre egy hídfőt a folyó bal partján, amelyet Iszmáil szilisztrai (korábba boszniai) pasa, vezír defterdár Ahmed pasa és a janicsárok építettek ki. A kiépülő sáncrendszert Gürdzsí Mehmed aleppói, Kaplan Musztafa karamáni, Dzserrah Kászim és Szejdízáde Mehmed csapatai töltötték fel, továbbá melléjük rendelték a janicsárokat 62 TMLIII, 213. 63 Bethlen 1993.246-247. 64 TMLIII,214. 65 De Souches arra várt, hogy Bécsből megérkezzenek az általa kért, s az esztergomi híd elpusztítására szánt gyújtóhajók. Ezek azonban csak késve érkeztek meg Komáromba, így a hadműveletekben nem vettek részt. Rónai Horváth 1894b. 583. 66 Rónai Horváth 1894b. 584. 106
