Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664
visszavonult Kanizsa alá, ahonnan egy újabb csapással Kiskomáromot is elpusztította (július 13.)- Ezzel felszámolta a Kanizsa körüli harapófogót, portyázói pedig mindenfelé pusztították a Dunántúlt. Voltaképpen a kialakult helyzetet fejlesztette tovább azzal, hogy eldöntötte: észak felé fordul. Úgy látszik, ekkor a helyi erőket lényegében hátra hagyta: a kanizsai tartomány harcosainak a dolga a helyreállítás lett. Segesdet véglegesen feladták, nem építették újjá, annál inkább dolgozni kezdtek Babócsa és Kanizsa kijavításán.59 Bármilyen különös, de Szentgotthárd alá a fősereg lényegében a helyiek nélkül fog megérkezni csakúgy, mint keresztény tábor. Miközben a nagyvezír megroppantotta a Kanizsa körüli harapófogót, az Érsekújvárban gyülekező helyi csapatok is támadásba lendültek: megpróbálták kiköszörülni a csorbát, Nyitra és Léva elveszítését. Ismét nem egészen világos, hogy kik is vettek részt az akcióban, a török források j obbára hallgatnak az eseményről, a keresztények pedig láthatóan nem értik az oszmánok belső viszonyait. Azt sem tudjuk, hogy a muszlim csapatok honnan, és pontosan mikor kerültek Léva alá. Egyes források szerint Újvárról, ezt erősítenék a török parancsok is, amelyek a pasák katonaságát a tartományi központba rendelték. Mások szerint - például a keresztény tudósítások nyomán - a muszlimok Esztergom felől érkeztek volna a Garam mentén, egyenesen az „esztergomi pasa”, Ali parancsnoksága alatt. Valószínűleg a támadás koncentrált volt, Erdélyben úgy tudták, hogy Hüszejn budai pasa, Kászim és az anatóliai pasa vezette, valamint a két román vajda is részt vett benne.60 Annyi bizonyosnak tűnik, hogy komoly, legalább 10.000 fős sereg kísérelte meg Léva visszavívását. Ezt a haderőt támadta meg de Souches Léva felmentésére érkező serege július 19-én. A jó ideig kiegyenlítetten folyó ütközet a törökök katasztrofális vereségével, s állítólag 6000 fős veszteségével végződött. A menekülők Esztergom felé vették az útjukat. Keresztény források szerint a török vezér is elesett a lévainak vagy garamszentbenedekinek nevezett csatában. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ki is lehetett ez a bizonyos Ali. Véleményem szerint nem más ő, mint Léva korábbi őrzője, az adanai Csatrapatra Ali pasa, aki a vár június 14-i feladása után az őrséggel egyetemben Esztergomba vonult vissza. Éppen ő volt az, akinek a legnagyobb szüksége lett volna a vár elvesztésével elszenvedett csorba kiköszörülésére, így könnyen lehet, hogy valójában ő volt a vállalkozás motorja. Ezúttal sem járt szerencsével, de a jelek szerint mégsem vesztette életét a csatamezőn: török források szerint kudarcaiért az év végén Fázil Ahmed nagyvezír végeztette ki Budán.61 A török veszteségek nagyon komolyak lehettek. A két vajda a vereség után azonnal 59 Fekete 1993.286-287. 60 Apafi 1900.89. 61 Evliyä 2003.52. A sereg vezetőjének kivégzéséről Erdélyben is tudtak, igaz, ott Szári Hüszejnnek gondolták. Bethlen 1993.245. 105
