Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664
dalmi csapatokat nem rendelték a veszélyeztetett erődítménybe.51 Mindeközben északon de Souches Lévát ostromolta, de már vonult ellene a tartományi erőkből felállított oszmán sereg. A nagyvezír döntött: északon sokkal kisebb a kockázat, míg Kanizsa végveszélyben van, ezért ez utóbbi felmentése mellett határozott. Eredeti hadicéljairól azonban nem kívánt lemondani: az ágyúk és a nehezebb poggyász hátrahagyásával fordult nyugat felé, azzal a szándékkal, hogy a kitérő után valamilyen úton majd eléri a tervezett hadműveleti területet. A következő néhány hét igazolni látszott Fázil Ahmed elképzelését. Az oszmán sereg sorban visszaszerezte a Dráva-menti erősségeket (Berzencét, Babócsát, Segesdet), közeledésének hírére pedig a keresztény had visszavonult (június 2.), Kanizsa tehát túlélte a jó egyhónapos ostromot. (Közben a török sereg még mindig gyűlt: a tatár kánfi kétezer lovasával Siklós táján csatlakozott a sereghez.)52 Mindeközben - mint feljebb láttuk - északon is stabilizálódott a helyzet, a helyi erők felmentették Lévát, s visszaszorították a keresztény csapatokat. Bekövetkezett azonban egy újabb kellemetlen támadás: Rákóczy László Váradon ütött rajta (május 27.). Ez az akció azonban elsősorban a meglepetés erejére épített, s nem járt sikerrel, a törökök boszszantásán túl annyi eredménye volt, hogy az egri és a váradi pasát visszarendelték tartományuk védelmére. A támadások ellenére tehát a törökök uralták a helyzetet, s minden fronton felül tudtak kerekedni a nehézségeken, ám sehol nem értek el átütő sikert, a keresztény csapatokat sehol nem tudták megverni. A Kanizsa alatt álló nagyvezír feltehetőleg ezért döntött úgy, hogy megpróbálja csatára kényszeríteni és legyűrni a déli keresztény seregrészt, amely azonban Zrínyi-Újvár mögé, a Mura túlsó partjára vonult vissza. Fázil Ahmed utánuk indult, s megpróbálta kierőszakolni az átkelést a folyón. Bár sikerült egy hídfőállást kialakítania, ezt azonban a keresztények felszámolták, így az átkelés és a nyílt ütközet terve kudarcba fulladt (június 8-9.). Ekkor látott hozzá a nagyvezír Zrínyi-Újvár rendszeres ostromához, amelyhez azonban egyelőre nem volt megfelelő fegyverzete, hiszen tüzérségét a dunai hajókon hagyta. Első lépésben Kanizsáról hozatott ágyúkat,53 majd saját felszereléséért is elküldetett (június 11.).54 A várvívás tehát lényegében ekkor kezdődött meg, de a helyzet más szempontból is megváltozott: a centrumban álló keresztény sereget részben Zrínyi-Újvárhoz vezényelték, ahová hamarosan megérkezett Montecuccoli is. A török ostromló sereghez még mindig sorra érkeztek lemaradozó alakulatok, jellemzően Ruméliából: Mahmúd pasa nikápolyi mutaszar-51 Kaplan Musztafa az ostrom idején az eszéki híd újjáépítését felügyelte, ő tehát bizonyosan nem lehetett Kanizsán. Kérdéses Gürdzsí Mehmed holléte: nem lehetetlen, hogy ő továbbra is Szigetvárat biztosította. 52 Szilahdár 1928.331. 53 Sudár 2015.136. Az ágyúkat Kara Musztafa ruméliai pasa szállította az ostromtáborba. 54 Sudár 2015.135. 103
