Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Nagy László: Az egri várban 2014-ben végzett főbb régészeti munkák ismertetése
NAGY LASZLO 25 A Szép bástya déli falának legelőször előkerült felső, rossz állapotban levő részei (fotó: Nagy László) 26. A Szép bástya déli falának alsó, jobb állapotban megmaradt része (fotó: Nagy László) maradt felső része. (25. kép) A fii külső oldala, síkja és a falmag rézsűsen pusztult le. Anyagára nézve a várban és a Szép bástyán is általános tufakőből áll, mely az akkor látható részeken rossz megtartású, erősen lepusztult, a délnyugati iáihoz képest sokkal rosszabb állapotban levőnek tűnt. Vastagsága az 1 m-t sem érte el a maradványok felső részén, de lefelé haladva feltételeztük, hogy szélessége növekszik. A további kutatások során több ütemben teljesen kitisztítottuk a falszorost, ezzel szinte teljesen feltárva e déli falat, így több alapvető megfigyelést is tehettünk annak állapotára vonatkozóan. 19 A déli fal függőlegesen két részre volt bontható: egy 19 A megtalált falazat sorsa innentől kezdve egy éles ellentéteket és vitákat szülő folyamat része lett. A Vármúzeum régészei, jelen sorok szerzői azon az állásponton voltak, miszerint azt, mint a Délkeleti ágyúdomb egyik eredeti, 16. századi falát a lehetőségekhez mérten minél nagyobb mértékben meg kell őrizni, és kerülni kell azt a megoldást, mely döntő részének szisztematikus elbontására és egy vasbeton támfallal történő helyettesítésére tesz kísérietet. Ez a terv - mely műszakilag, statikailag valóban jó megoldásnak tűnt - úgy született, hogy a kritikus falat senki sem látta, állapotát a rajta levő földtöltés miatt nem lehetett megállapítani (a tervezők így nem is számolhattak érdemben vele). Elfogadhatatlannak tartottuk ugyanakkor, hogy az egri vár jelentős épített örökségét a projekt előkészítési hibái miatt kelljen elbontani. Hiszen a falat már jóval korábban, még a tervezés előtt kellett volna megkutatni, állapotát felmérni, és ez alapján a projekt minden leendő résztvevőjének bevonásával egy olyan tervet kialakítani, mely az örökségvédelmi, múzeumi, beruházói és kivitelezői oldalnak is egyaránt megfelel. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy az ilyen előkészítési munkáknak számos - elsősorban pénzügyi - akadálya van, melyek nem tettek lehetővé egy ilyen előzetes kutatást. A kialakult nézetkülönbség során mi, kutatók nem tettünk mást, mint az egri vár épített örökségét a hatályos örökségvédelrrú törvényekkel, az írott és íratlan szakmai szabályokkal, és abbéli rosszabb állapotban levő felső, rézsűsen lepusztult részre, melyet a kutatás legelején megtaláltunk, illetve ez alatt, egy nagyjából 50 cm széles padka, illetve Búzás Gergely értelmezése szerint2“ boltváll alatt, attól számítva 270-280 cm-ig e fal jó állapotban megmaradt alsó részére és alapozására. (26. kép) A boltváll és az egykori járószintet jelző alapozási beugrás (a megtalált fal esetében a felmenő fal néhány centiméterrel kiugrik az alapozás síkja elé!) között átlagosan 170 cm-es szintkülönbséget mérhettünk. Az alapozás és a felmenő fal falazásmódja kissé eltérő; utóbbi vegyesen kisebb és nagyobb tufakövekből, bőséges habarcs alkalmazásával készült (az erőteljesen kifolyt az alapozás déli oldalára is), míg a felmenő fal nagyobb kövekből áll, melyek között kevésbé látható habarcskifolyás. A boltvállként értelmezhető padka a Gergely-bástyába nyíló, a Perényi-falon nyitott ajtóhoz vezető, a korábbi szakirodalomból már ismert21 boltozott folyosó északi oldalának boltválla lehetett, melynek déli párjának feltételezhető maradványait a déli, középkori eredetű várfal északi oldalán is meg lehetett figyelni. A boltváll alatti falazat a géppel kitakarított mélységig tehát jó állapotban, szinte teljes épségben került elő, de a statikus tervező kérésére meg kellett vizsgálni azt is, hogy a falazat alsóbb részei milyen állapotban vannak, illetve lehetőleg meghatározni azt is, hogy ráül-e a természetes sziklafelszínre. Ezt egy kisebb szelvényben végeztük el a fal tövében. A munka során egy 1 x2 m alapterületű szelvényben 1,7 m mélységig jutottunk le (28. kép), végig késő középkori rétegben haladva. Sajnos a rendelkezésre álló szűkös idő- és térbeli keretek miatt nem lett egyértelmű, hogy a bástya déli fala a természetes sziklára ül-e rá: ennek oka, hogy a vár más részein talált, jól felismerhető alapkőzetet (az ún. darázskövet) nem értük el. E kérdés megválaszolása, és általában véve e terület megismerése érdekében további feltárásokra lenne szükség. Mint láttuk, a felszíntől nem is kifejezetten mélyen a Szép bástya/Délkeleti ágyúdomb építését megelőző épületek maradványai, illetve középkori rétegsorok helyezkednek el, melyek megismerése fontos adatokkal szolgálhatna a vár történetéhez. A középkori Szent János székesegyház nyugati előterében végzett feltárás Az év végén, november végén, december elején lehetőségünk nyílt egy rövid tervásatásra is a Szent János székesegyház nyugati előterében.22 Összesen 13 szelvényt nyitottunk (27. kép), melyekmeggyőtódésünkkd összhangban próbáltunk védeni, hogy egy nemzeti szinten is kimagasló, történelmünk szempontjából kulcsfontosságú középkori várban egy szükségszerű felújítás során (mely minden épület elkerülhetetlen sorsa) a felelős szakembereknek és döntéshozóknak igenis arra kell törekedniük, hogy az eredeti részleteket minél teljesebben megőrizzék az utókor számára. Mindez azonban végül egy hosszan tartó, nagyon komoly vitákat kiváltó folyamat megindítója lett. Hosszas huzavona után aztán sikerült egy olyan kompromisszumos megoldást találni, mely az örökségvédelmi szempontokat is figyelembe véve megkíméli és bemutatja a fal döntő (elsősorban a boltváll alatti, jó állapotban levő) részét. Mindazonáltal, az eset jó példaként szolgál arra, hogy milyen helyzeteket teremthet egy hasonló projekt megfelelő előkészítés nélkül. 20 A munkálatok során a Vármúzeum felkérésére Búzás Gergely (régész-múzeumigazgató, Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeum) többször is megtekintette a munkaterületet, illetve több szakvéleményt is készített róla. Helyszíni megfigyelései során számos hasznos tanáccsal látott el minket; amit ezúton is köszönünk. 21 Détshy-Kozák 1972.119. 22 A feltárás vezetője Nagy László volt, aki ezúton is szeretné megköszönni a feltárás két kon-87
