Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Nagy László: Az egri várban 2014-ben végzett főbb régészeti munkák ismertetése
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. kel elsődleges célunk a terület korábbi - egyébként szinte teljesen publikálatlan - Kozák Károly által végzett23 ásatási eredményeinek hitelesítése, és különösen az egymással nehezen értelmezhető kapcsolatai falak csatlakozási pontjainak vizsgálata volt. Ennek keretében a székesegyház nyugati tornyai közötti előcsarnok teljes nyugati felét a természetes sziklafelszíniwg lehaladva két, a munka folyamán részben összenyitott szelvényekben (l. és 4. számú) (28. kép) feltártuk. Mivel már korábban kutatott területről beszélünk, érintetlen rétegsorokat nem találtunk. Egyetlen in situ régészeti objektumként egy, az előcsarnok nyugati falával átvágott sír részletét tekinthetjük, mely elkerülte a korábbi munkák figyelmét. A terület bolygatottsága miatt e szelvényekben a falazatok vizsgálata jelentette a kutatás főbb irányát. A szelvény déli részén keresztülfutó kelet-nyugati irányú fal felső két kősora teljesen helyreállítottnak bizonyult. Alatta a szelvény délkeleti sarkától nyugat felé kb. 1,5 m hosszan volt követhető a fal eredetije, melynek vonalát a jelenleg látható helyreállítás készítésekor be kívánták mutatni. Sajnos a fal nem kapcsolódik az előcsarnok nyugati falához, a kettő csatlakozása így nem volt vizsgálható; ráadásul a fal nyugati vége mellett egy csapadékcső van elvezetve, melyet a terület 2000-es évek elején végzett drénezésekor helyeztek el. Sikerült hitelesíteni az előcsarnok belső oldalának közepén levő faltömböt is. (29. kép) Egyértelműen látható és dokumentálható volt, hogy a faltömb később épült az előcsarnok falának belső, keleti oldalához. Bár a felső részét alkotó három nagyobb, négyzetesre faragott kövek egyikét az építtetők néhány centiméterre bekötötték az előcsarnok falába, a faltömb más részei csak mellé épültek, bekötés nélkül (sőt a tömb alsó része és az előcsarnok fala között, főleg az északi oldalon helyenként 10-15 cm-es hiátus jelentkezett). A tömb és az előcsarnok falazásmódja gyökeresen eltért: míg az előbbi nagyjából szabályos sorokban egymásra rakott kövekből épült, addig a faltömb hazulensének, Havasi Krisztinának (MTA Művészettörténeti Intézet) és Halász Ágostonnak (Dobó István Vármúzeum) a munkák közben nyújtott segítségüket és építő jellegű tanácsaikat. Külön köszönet illeti Havasi Krisztinát, hiszen a feltárás nem jöhetett volna létre az ö szakmai segítsége és útmutatásai nélkül. 23 Kozák Károly feltárásai a 2014 év végén kutatott területet az 1970-es és 1980-as években érintették. Eddigre Kozák felhagyott az Agriában a feltárások menetét és eredményeit bemutató publikáció-sorozat szisztematikus megírásával és közzétételével. Az itt végzett feltárásokról egyedül Kárpáti János közölt adatokat: Kárpáti 2010. 58-56, illetve 90-101. Ezen kívül a terület kutatásával Havasi Krisztina foglalkozott, akinek kiemelhető doktori disszertációja ide vonatkozó részlete: Havasi 2011. 47-74. Továbbá a feltárás alapvető dokumentuma volt a feltárási engedélyhez általa írott szakvélemény: Havasi Krisztina: Szakvélemény a középkori egri székesegyház nyugati részének maradványairól. Budapest, 2014. szeptember 23. A dokumentum a Dobó István Vármúzeum Régészeti Osztályán, illetve a szerzőnél érhető el. nyagabbul egymásra rakott, bőséges habarccsal összekötött tufakövekből állt. A tömb építői láthatóan nem törekedtek olyan alapos falazásra, mint az előcsarnoknál (akár ugyanazok, akár mások emelték). Sajnos nem tudtuk megállapítani, hogy a faltömb és az előcsarnok falának építése között mekkora időbeli differencia lehet (az előcsarnok építésekor rakták utólagosan a falhoz, vagy egy jóval későbbi átalakítást jelölhet?). A faltömb északi síkja az előcsarnok északnyugati belső sarkától dél felé 4-5 m, déli síkja a délnyugati belső saroktól észak felé pedig 4 m távolságra helyezkedik el, tehát ha nem is teljesen pontosan, de az előcsarnok falának belső oldalának nagyjából közepén található. Rendeltetéséről csak találgathatunk: talán egy kettős kapuzat kapuosztójának alapozása lehetett. Az előcsarnok északi részén egy másik, a Kozák Károly-féle ásatásokból leginkább csak alaprajzi ábrázolásról ismert, azokon dél felé ívelődőnek mutatkozó fal hitelesítését igyekeztünk elvégezni. Sajnos a területen keresztül-kasul futó drénezés több helyen e falon futott, ami nehezítette a kutatást, és a fal két különálló kis részletét,24 illetve déli síkját tudtuk csak dokumentálni (az északira teljesen ráfedett a drén). így egy átlagosan 50 cm széles, 2 m hosszú, és legépebben megmaradt részén 180 cm magasan álló falat találtunk. (30. kép) Annyit tudtunk csak kideríteni róla, hogy az alapkőzetet jelentő sziklára épült rá, keletről nyugat felé rézsűsen lepusztult állapotban van, és ami a legfontosabb, az előcsarnok falának építésével nyugati részét elvágták, tehát annál bizonyosan korábbinak tekinthető. Az előcsarnok fala mellett feltárt részlete enyhe ívet mutat dél felé, ami összevág a korábbi felmérésekkel. Az előcsarnok nyugati falának belső oldalán, annak is az előbb tárgyalt faltömbtől délre eső részén egy nagyon érdekes jelenség mutatkozott. Itt ugyanis a még egyértelműen alapozásként értelmezhető falon az alapkőzettől számított 130 cm magasságig egy kisebb padkaszerű kiugrás jelentkezett, mely kissé keletre ugrik ki a fölötte levő részekhez képest, de úgy, hogy a szelvényben legelőször tárgyalt kelet-nyugati irányú falnál a legnagyobb mértékű a kiugrás, közel 20 cm, s innen nagyjából a faltömb déli széléig lassan belesimul az előcsarnok falának többi részébe. A faltömbtől északra ez a jelenség már egyáltalán nem mutatkozik, az előcsarnok falának belső oldala itt már egységes síkot alkot. Kicsi (de egyébként nem teljesen kizárható) annak 24 A fel nagyjából középső részére egy aknaszerú építmény épült rá, ezért csak annak két oldalán találhattuk meg. 27. A székesegyház előterében végzett feltárás szelvényei. A képről egyedül a 13. szelvény hiányzik, melyet a légifotó elkészülte után nyitottunk, de a 12. szelvénytől délre helyezkedett el (fotó: Ritz Henrik) 88
