Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: A Dobó-bástya elpusztulásának valódi okai
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. a falak közül a vizet elvezesse. Tudjuk, Hogy a templom falai körül és alatt helyezkedik el a lyukacsos szerkezetű darázskő réteg, méghozzá óriási felületen. Tehát semmit sem old meg a dréncső lefektetése. Minden víz úgyis átszivárog a darázskövön, és lejut a mélybe mindaddig, amíg a romok főié védelmi célú építmény nem kerül. Visszatérve a Dobó-bástya körüli rétegsorok elemzésére és annak megértésére, régészeti tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a vár, és ezen belül a Dobó-bástya e rétegek miatt került nagy veszélybe. Lehetséges, érhet az a vád, hogy tudatlanul beleártjuk magunkat egy másik tudományba, a geológiába, de felvállaljuk a helyreigazítást, ha tévednénk. Ha a rétegeket modellezzük, rendkívül tanulságos eredményre j utunk. A mai várdomb felszínén a régészeti feltárások megkezdése előtt, a várfalakon belül, és néhány helyen kívül is, földből készült védőművek álltak. Ilyenek a Föld bástya, majd előtte a Baldigara-féle bástya, mely körül földből fülesbástya formájú védőmű épült. A várat kettéosztó Perényi kori fal és nyugati földtöltése a következő nagyobb földmű. Ez elé készült a Dobó kori belső ágyúdomb töltése, majd e fölé épült a sokszögű Ali pasa bástyája belső földtöltéssel. E területtől tovább, a Szentély bástya és a Zárkándy-bástya belső földtöltéseiről beszélhetünk. Végül megemlítendő a Perényi korszakban megkezdett védővonal, a várfalak belső oldala mellé egy széles sávú földtöltés húzása. Ehhez pl. a Tömlöc bástyát is félig, vagy teljesen földdel feltöltötték. A püspöki palota a 16. században szintén félig, emeletéig földben állt. A külső vár területén, a várfalak belső oldalai köré, ugyancsak ekkor készült a belső földtöltés hosszú védősávja. A töltés belső rézsűjét belülről palánkkal védték az erózió, vízkimosódás ellen, sőt szakaszonként a töltés belső szélében félköríves védőhelyek is kerültek. Míg a Dobó kori ágyúdomb belső földműnek, a Zárkándy-bástya külső földműnek, külső ágyúvédműnek számít.1 Aló. század második felében a Baldigara-féle védőöv kiépítése kapcsán fülesbástyák készülnek, melyek belseje szintén földtöltésből áll. Baldigara a Sándor- és Zárkándy-bástyákat foglalta be új védőművébe, az Északkeleti fülesbástyába. Tehát a várdomb tetejére a 16. században, hadászati célból 17 17 Feld 2008.175-196. rendkívül nagy tömegű föld került, amely nagy mennyiségű esővizet tudott magában tárolni. A rommaradványok kiásása érdekében a feltárások e nagy töltés jelentős hányadát eltávolították, ott ahol ezt megengedhetőnek tartották. Ez nyilvánvalóan hatást gyakorolt a csapadékvíz útjára. Megmaradtak természetesen a hadászatilag fontos földművek, melyekről ma is az a véleményem, hogy ugyanolyan műemléki védettséggel kell rendelkezniük, mint az előkerült falmaradványoknak. Ezért további eltávolításukat nem tartom helyesnek (a nagy földművekkel rendelkező olasz Palmanova, vagy a holland Naarden, vagy a magyar komáromi erőd esetében fel sem merülhet e fontos védőművek felszámolása). Az egri Föld bástya területe is védettnek tekintendő, a Szentély bástya északi bővítményéből és a Zárkándy-bástyából sem távolítható el a Baldigara korú felső, belső töltés. A korábbi régészeti kutatások nyomán, a fölösleges föld kitermelése után, a régi épületek és templomok egy része újra felszínre került, de mára már csupán alapfalaik maradványai láthatók. A feltárások ezen épületek belső járószintjéig hatoltak le. A székesegyházak területén és körzetében végzett ásatások, ahol Árpád-kori temetőfeltárások történtek, ettől mélyebb rétegeket is érintettek. Egy sír mélysége átlag 80-100 cm-ig, többnyire az ember által nem bolygatott rétegig húzódik. Természetesen a temetőfeltárás, a régészeti kutatások befejezése után a terepszinteket visszaállítottuk. A régészeti kutatásoknak tehát a temetőfeltárás az alsó határa, ettől kezdve geológiai rétegekről beszélhetünk. Kivételt képeznek a várfalak alapjaiba épített kazamaták és folyosóik, valamint a tőlük régebbi, föld alatti járatok. A vár kútjai közül, rendkívül költséges és veszélyes volta miatt, csak egyet sikerült feltárnunk 46 méter mélységig. A geológiai rétegsorok tulajdonságairól a temetőfeltárások kapcsán alapvető megfigyeléseket tehettünk. A templomalapfalak közelében több helyen, sárga agyagrétegre bukkantunk, amely vízzáró réteget képez, de nem összefüggő felületen maradt meg, csupán szakaszosan. E réteg geológiai eredetű, mésziszappal kevert. Lehetséges, hogy ez egy Negyedkori holocén agyag, amely legkésőbb fedte be a dombot, egyes területeken komoly vízzáró réteget képezve. Ilyen pl. a török kapuvédő bástya területe. A vár területén, hatalmas felületen inkább a nagy-30. A székesegyEiázak feltárásából reneszánsz sírkő fedlapjának töredéke (fotó: Kárpáti János, 1977) 54
