Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: A Dobó-bástya elpusztulásának valódi okai
KÁRPÁTI JÁNOS méretű, laza tömbökből összeállt és megszilárdult forrásvízi mésztufa található, ahogyan a meleg vizű forrás oldott, tömény mészsókból álló vízéből lehűlve, kicsapódott. Ez egy Negyed időszakú, pleisztocén kori, hosszú időn át a területen működő meleg vizű forrás maradványa. Nagy valószínűséggel később a forrás eltömődött, és sokkal lejjebb, alacsonyabb térszinten új utat találva, ismét feltört a mai fürdők területén, ahogy Schréter Zoltán már 1923-ban leírta.18 A mai várdomb belsejében található ez a lyukacsos szerkezetű forrásvízi mésztufa, azaz helyi nevén „darázskő”, amely teljes mértékben átengedi a csapadékvizet. Felső északkeleti része, átlagban tíz méter vastag, mivel északkeletről délnyugat felé lejt, és lefelé haladva egyre terjedelmesebb. A Varkoch-kapu és a Dobó-bástya közötti szakaszon eléri a közel 20 m vastagságot is. Alatta szintén jó vízvezető, kavicsos hordalék réteg húzódik, melyet Harmad időszakú vulkáni eredetű tufa, vastag és nagy felületű vízzáró tömege követ. Eger területén, a tufarétegen több, nagy törésvonal húzódik. Összességében tehát, ezek a rétegek jelennek meg a Dobó-bástyánál. A várdomb közepe táján, a Provizori palota alatt, a forrásvízi mésztufa réteget követően még egy vastag agyagréteg található, s csak utána húzódik a kavicsréteg, ezt követi a vulkáni eredetű tufaréteg. A közeli egyik várkút 22 m-ig kőből rakott, alatta megjelenik a vizet odavezető kavicsréteg, majd a vízzáró tufa, melybe, mint egy ciszternaként, azaz vízgyűjtőként vágták be a kút alsó részét 46 m-ig.19 A vár belső terében, és a Dobó-bástyánál szintén, a csapadékvíz tehát áthatol a forrásvízi mésztufa lyukacsos szerkezetén, le a kavicsrétegig. Mivel itt vízzáró tufához érkezik, nem tud tovább lefelé haladni (a kavicsrétegben lefolyna a patak irányába). A Dobó-bástya lába, alapja azonban a víz útját állta. Amikor a vár épülni kezdett, a 13-15. századok alatt, a mésztufa lemez felső szélére, peremére építették az első várfalakat. Ekkor még betartották ezt az építési elvet, a püspökvár emelésekor ehhez igazodtak. Jelen esetünkben a vizsgált területen a püspökvár szerves részét alkotó, ma is látható körtorony, és a 18 Schréter 1923.9. 19 Kárpáti 2004.148.45. hozzá kapcsolódó első várfalak a darázskőszirt szélén, felső peremén állnak. A torony alapját a csapadékvíz nem fenyegeti, hiszen a lyukacsos szerkezetű rétegekben a víz eltávozhat. A Dobó-bástya, a Tömlöc és a kisméretű Baldigara-bástya esetében a bástyák fala azonban már körbezárta a mésztufa tömböt. A bástyák közötti fal, jelen esetben a nyugati várfal első, belső rétege ( 14. század) még a darázskő peremen halad végig, nagy valószínűséggel ezért is törtvonalú, melyet külső támpillérek támasztanak. A nyugati várfal azonban többrétegű, először a 15. században, két szakaszon kívülről építenek eléje, azaz vastagítják a védőfalat, s a külső támpillérek közeit is összefalazzák. Ez már nagy szakaszon betakarja oldalról a mésztufatömb oldalát, szélét, így a víz nem tud eltávozni. Később, a 16. században több periódusban még tovább vastagítják a nyugati várfalat, egy 18. és egy 19. századi újabb köpenyfal is létesül a korábbi falak előtt. Vagyis teljesen körbeérnek, azaz be- és körbezárják a lyukacsos szerkezetű mésztufa tömböt. A kései, 16. századi végvári építési korszakban a várfalvastagítások, bástyaépítések, erősítések falai túlnyúltak a darázskő felszín szélén, átlépték a biztonságos felületet, mert csak mellé tudtak falazni. A bástyák pedig, még kijjebb kerültek, vagyis a mésztufa, a darázskő felület szélét itt is kezdték körbezárni. Összegezve, a 15. századig, amíg csak fent, a darázskő peremére építkeztek, nem volt baj, mert a mésztufa oldalán és alul, a kavicsrétegen el tudott távozni a víz. Azonban a 16. századi körbefalazások már elzárták a dombot, így a víz nagy esőzésekkor felgyülemlik a forrásvízi mésztufa belsejében, majd túlcsordulva, a bástyaalapokat alámossa. A helyzet drámaian megváltozik, ha fúrásokat végeznek a területen, egy pár nap alatt rendkívül nagy mennyiségű víz jut a várbelsőbe, amely hatalmas károkat okoz. Mivel a domb vulkáni tufa felszíne északnyugat-délkeleti lejtésű volt, a forrásvízi mésztufa is ebben az irányban rakódott ki a felületen, sőt csövesedési iránya, azaz keletkezése is így történt, ezért ma is ugyanabba az irányba vezeti a vizet. Ahogyan végbement a folyamat 1976-ban is, amikor minden víz a Dobó-bástya felé haladt, majd a bástya alapja alá folyt, a repedezett boltozatú pincékben összegyűlt, s a pince egy része megroppant. A vízben álló bástyaalapok egyre nagyobb mérvű kimosódása beindítot-31. A lcörtorony belsejéből Alexandriai Szent Katalin gótikus szobrának két töredéke előkerülésekor (fotó: Kárpáti János, 1986)
