Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. építményrészek vakolatlanok, a különféle átépítések falelválásai szemrevételezéssel is kutathatóak voltak, a roncsolásos vizsgálat a külső falsíkon látható habarcsok, építőanyagok, javítások, épületszerkezeteket érintette kis kiterjedésű szondákban. Legfontosabb célunk a korábban végzett kutatások folytatása volt, így különösen Bozóki Lajos és Csomortány Levente periodizált rajzának befejezése az ő vizsgálatuk által nem érintett szakaszok értelmezésével.9 Mivel a Városfal a kutatás során jellege és története szerint négy, jól elkülöníthető szakaszra volt osztható, a könnyebb értelmezés érdekében az egyes szakaszokat, és azok építéstörténetét egyenként írjuk le, északról dél felé haladva. (9-10. kép) A gimnázium telkének északnyugati sarkában, észak felé a Csiky Sándor utca szintjén, nyugat és dél felé, több méterrel a Városfal utca szintje alatt lévő kis udvaron több építési periódusból származó épület- és építménymaradvány látható. A nyugati fal alsó harmadában a korábban hivatkozott, Povolni-féle rajzról is ismert, a 18. század második felében épült istálló hátsó fogja. A történeti térképekkel összevetve világos, hogy a telekhatár ma is a városfal eredeti vonalán halad, de nem valószínű, hogy a fal alsó részének anyagán kívül abból jelentősebb maradványokat őrizne, valószínűbb, hogy a mai állapot a 18. század közepe után alakult ki.11 Az északi, kis udvartól délre eső, négyzetes alaprajzú, a Városfal utca felé kiugró építmény a legkorábbi ábrázolások tanúsága szerint, egykor a délihez hasonló alaprajzú, ötszögű bástya volt.12 Az alaposabb vizsgálatok több, jelentős átépítés nyomára vezettek. Az építmény déli fala, a Városfal egyenes szakaszára beforduló 1 -2 méteres szakasszal együtt, a délre eső támpillérrel együtt; gondosan megépített; tufakváderekből áll. Az épületrészt szűk fugaközök, sárgás, magas mésztartalmú kötőanyag jellemzi, a belső oldal felé; igen gondosan kialakított, téglával bélelt kifolyókkal is ellátott. A falkorona felső kősorai új abbak, a fal erősen vizes, de még így is a legjobb állapotú része az egész együttesnek. A külső síkon jól megfigyelhető, hogy a kváderfal egy lépcsőzetesen visszabontott falra épült, amely megmunkálatlan Jelmagyarázat: □ a «un »*»*■*. na ■■ » a Eger, Városfal falkutatása-Periodizált alaprajz építmények körvonala 18. sz. második fele 16. sz. második fele- BM 18-19 S2 17. sz. ele)e 17. sz, 18. sz. ■■ 18- «• első fele 20. sz. eley* 20. a. második fele 18. a. kőzepe- 20. a. eleje (Készült a Bástya Építész Kft. felmérése, és Bozóki L- Csomortány L. kutatási dokumentációjának felhasználásával) 8. A városfal periodizált alaprajza (rajz: Jankovics Norbert) fala maradt fenn, amelyen az egykori falkorona alatt kis, szegmensíves ablaknyílások befalazott foltjai látszanak.10 A dél felé eső ablakocskát a szomszéd telek felől vezető félköríves lejárat építésekor nagyobbrészt elbontották. Az épület falazata durván megmunkált, és teljesen megmunkálatlan tufából, és kisebb mennyiségű egyéb kőből (mészkő) áll, kötőanyaga agyag- és mészrögös, apró, feketekavicsos habarcs. A falszakasz erősen roncsolt, többször köpenyezett, csak középtájon látszik jól a belső szerkezete. Felül vaskos kőlapokkal fedett falkoronában végződik, e felett szabályos, falpillérekkel erősítetett, tufa kváderfalban folytatódik. Ez a szakasz már a szomszéd épület gimnázium felé eső határa, hátfala. A szomszéd ház falkoronája téglából falazott, a többinél is későbbi építési korú. A déli oldalon látható tufa-tégla vegyes falazatú, részben vakolt, erősen köpenyezett építmény részben a hátsó telekhatárhoz simuló kis épületekhez tartozik, részben a magasan fekvő terasz támfalát alkotja, ezzel az eredeti tufa altalaj kivésett oldalát 9 Bozóki-Csomortány 2010. 10 Földszinti rajz: MNL HML A-Copia-D. 9. No. 78. tufából áll, melynek kötőanyaga is eltérő, agyag- és mészrögös, apró, fekete kavicsos habarcs. A két építmény alaprajza ugyanaz, bár a korábbi külső falsíkja sokkal szabálytalanabb. Az első fal; és gondosan kivitelezett újjáépítése csak a délnyugati sarokig tart, a teljes nyugati szakasza; a terasz északi végéig újjáépített. Ez a rész teljes egészében megmunkálatlan tufából áll, kötőanyaga mészrögös, helyenként halványrózsaszínű, kavicsos habarcs, kivitelezése feltűnően rossz. Kívül, a nagyobb felületen lévő kifagyás jól láthatóvá teszi azt a nagyméretű, félköríves nyílást, amelyet a hevenyészett falban kialakítottak, és amelyet utóbb, az építéshez használt habarcshoz hasonló kötőanyaggal falaztak be. Az ajtó, vagy kapu részben a belső oldalon is megfigyelhető, nagyobb részét az a támmű takarja, amelyet a fal belső síkja elé építettek. A támpillérekből és támfalból álló, de a falba be nem kötött építmény, és a külső oldalon megfigyelhető köpenyezés valószínűleg ugyanazt a célt szolgálták: a rossz minőségű falazat 11 Átalakított (mai) tonnában szerepel Eger belterületének áttekintő térképén és ennek különféle változatain: Eger térképe, Sartori, Josef 1787. MNI. HML Érs. gazd. lt. Térképek 59. vö. 12. jegyzet. 12 Mappa Agriensis, Házáéi, M. Hugo, 1753. MNL HML Érs. gazd. lt., Térképek 125. 124
