Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Nagy László: Az egri várbeli Zárkándy-bástya és Északkeleti-Fülesbástya 2013-as próbafeltárása
NAGY LÁSZLÓ NAGY LÁSZLÓ AZ EGRI VÁRBELI ZÁRKÁNDY-BÁSTYA ÉS ÉSZAKKELETI-FÜLESBÁSTYA 2013-AS PRÓBAFELTÁRÁSA* Megjegyzés: jelen cikk 2014-ben, a Castrum Bene Egyesület „Castrum " c. folyóiratának 2014/1-2. számában már közlésre került.1 Tekintve azonban, hogy jelen kötet tematikájába szervesen illeszkedő témáról van szó, illetve az e kötet alapjául szolgáló konferencia keretében számoltunk be először az alábbi ásatási eredményekről, indokoltnak láttuk ismételt leközlését. Mivel az ásatási eredmények, leletek feldolgozása jelenleg is folyamatban van, akkori beszámolónkat most változatlan szöveggel2 és képanyaggal adjuk közre. Rövid építés- és kutatástörténeti vázlat Az egri várbeli Zárkándy-bástya egykoron a vár szerves részét képezte (A vár öszzesítő alaprajzát lásd a kötet 51 -ik oldalán - szerk.). A 16. század közepén, a vár kettéosztásakor az annak nyugati feléből kialakított belső vár északi falszorosának keleti végén, a Perényi Péter által az 1540-es években építtetett északi külső várfal északi oldalán emeltette Zárkándy Pál másodkapitány az 1550-es évek közepe táján a róla elnevezett, szabálytalan négyszög alaprajzú Zárkándy-bástyát. Ez, a tőle délnyugatra elhelyezkedő Sándor-bástyával, a vár északi oldalának egyik legfontosabb védműve lett. (l. kép) Komolyabb átépítésére az 1570-es években került ■sor, amikor Ottavio Baldigara itáliai hadmérnök a bástya déli oldalát képező északi külső várfal déli oldalához hozzáépíttette az Északkeleti-Kilesbástyát. A hadmérnök felhasználta a Perényi- és Zárkándy-korabeli falakat, s azokat elsősorban déli irányban bővítve hozta létre a ma is létező, a két bástya összeépítésével kialakított védőművet. ’ (2. kép) Az erősen romos kettős védőmű tulajdonképpen az utóbbi átépítés nyomait viseli magán legszembetűnőbben; ugyanakkor neve a köznyelv* Az ásatás vezetője Giber Mihály régész, szakmai munkatársa jelen sorok szerzője volt. Előbbi kutatónak a feltárás során és azóta is nyújtott szakmai segítségéért, az ásatás anyagának feldolgozási és publikációs jogainak átengedéséért, továbbá jelen kutatási jelentés lektorálásáért, szövegének javításáért e helyütt köszönetét mondok. 1 Nagy 2014.96-107. 2 A két beszámoló csupán hivatkozási rendszerében tér el egymástól. 3 A két bástya és a vár keleti részén a 16. század második felében kiépült erődítések (melynek része volt a két bástya is) történetéhez és építéstörténetéhez lásd: Détshy-Kozák 1972.105- 115. Baldigara egri erődépítészetét tárgyalja még: Domokos 2000.; Kárpáti 2004.; röviden összefoglalja még: Berecz-Giber 2009.66-67. ben mégis Zárkándy-bástya maradt (a védelmi rendszerben egykori helyét és szerepét jobban kiemelő, Északkeleti-fülesbástya elnevezés kevésbé használatos - ezen kutatási jelentésben is legtöbbször egyszerűsítve bástya néven kerül említésre). A bástyát az Eger-Putnok vasútvonal 1906-19074 folyamán történt megépítésével gyakorlatilag leválasztották a várról: a Sándor-bástyával és keleti várfallal való csatlakozási helyén az alsó- és felső ágyútermeket, illetve ezeken kívül minden útba eső falazatot teljes egészében elbontottak. Előbbieknek ma csupán nyomuk látható a bástya nyugati falában; illetve a kazamatafolyosók irányából. A bástya ekkortól kezdve kikerült a vár vérkeringéséből, és a 20. század folyamán már nem is került abba vissza: sorsa megpecsételődött, és lassú pusztulásnak indult. Régészeti kutatására korábban csak egy ízben került sor: Pataki Vidor vezetésével a két világháború között zajlottak feltárások a bástya területén, ám ezek dokumentációjának jelentős része a második világháborút követő időszakban - a kis részben fennmaradt fotóanyagot leszámítva - elveszett, Pataki pedig az egri vár történetét feldolgozó 1934-es munkájában nem közölt részletes beszámolót az ásatásokról.'’ A 2013. évi feltárás célja, menete és eredményei A rövid építészet- és kutatástörténeti bevezető után térjünk rá az általunk végzett feltárás ismertetésére. 2013. szeptember 25. és november 9. között került sor a bástya próbafeltárására. A kutatás célja az volt, hogy információkat szerezzünk a kettős védőmű falain belüli feltöltés rétegrendjéről és adatokat szolgáltassunk az objektum régészeti érintettségére vonatkozóan. Erre a bástya tervezett felújítása kapcsán volt szükség: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., illetve Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának együttműködése által tervbe került felújítása és nagyközönség számára történő látogathatóvá tétele. Mivel azonban semmilyen konkrét információval nem rendelkeztünk a kettős bástya belsejében levő réteg-4 A kettévágás történetéről született összefoglaló cikk: Sugár 1969.15-24. 5 Pataki Vidor összefoglalója a vár történetéről: Pataki 1934. Ebben azonban - bár említi régészeti kutatásait -, a feltárások eredményeinek részletes közzététele elmaradt. 67 1. Pietro Ferraboscho alaprajza, 1568 (Dercsényi-Voit 1972.80.17. kép.) 2. Ottavio Baldigara A. terve (Dercsényi-Voit 1972.81.18. kép.)
