Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
H. Szilasi Ágota: Alexandriai Szent Katalin gótikus kőszobra az egri vár állandó kiállításában
ÖRÖKSÉGÜNK VEDELME ES (OVO) E 1. 2004-ben. Összevetette a történeti irodalom, az irodalomtörténet és a művészettörténet megállapításait I. Lajos házasságával, Alexandriai Szent Katalin legendájával és a szent tiszteletével, fokozatosan bontva ki a miniatúra jelentését, így jelentőségét - s áttételesen magyarázatot adva Szent Katalin magyarországi kiemelt tiszteletére is. Ebbe a közegbe illeszthetjük szobrunkat, és konstatálhatjuk azt is, hogy a kiállításunkban korának megfelelően, a lehető legjobb helyre állítottuk. Kozák az 1990-es egri múzeumi évkönyvben megjelent értekezésében ismét felvetette a Rozgonyi Péter ( 1425— 1438) regnálásához köthető keltezést is, így Katalin szobráról mint a Mária oltár mellékalakjáról írt. Feltételezi, hogy a tatárjárás idején elpusztult és Rozgonyi által 1430-ban újjászervezett Boldogságos Szűz Mária prépostság főoltárának szobraként „az akkori hazai szokásoknak megfelelően helyet kapott a négy vértanú szűz szobra között Katalin is. [...] E lehetőséget némileg támogatja - írta - az a megfigyelés is, hogy a körtorony közelében - ahol a szobor előkerült -, a nyugati várfalnak az 1552. évi ostromot követő évtizedekben épített külső, falmegerősítő rétegében korábban olyan gótikus faragványokat találtunk, amelyek feltehetően ehhez a kápolnához tartoztak. A prépostsági kápolna [ugyanis] az 1552. évi ostrom idején annyira megrongálódhatott, hogy a súlyos helyzetben helyreállítására nem gondolhattak az állandó török veszélyeztetés idején. A megmaradt részeket is lebontva, köveit a nyugati várfal erősítéséhez használták fel építőanyagként",M A két esemény között közel ötven év telt el, de egyikhez sem köthető a szobor határozott bizonyossággal. De Kozák Károly feltételezése, miszerint szobrunk a katedrálistól északra lévő külön álló kápolnához (nevezetten a Szent István Kápolna és a Boldogságos Szűz Mária prépostság kápolnája) tartozott volna, Détshy Mihály levéltári kutatásaiból kiindulva elvetendő. Détshy egy 1445-ös okleveles adatra hivatkozva azt valószínűsíti, hogy a Szűz Mária prépostság a templom déli oldalához illesztett kápolnák egyikében volt.64 65 Nagy Géza Balázs az egri múzeum évkönyvében megjelent írásában az 1430. április 5-i Rómában kelt pápai bullára hivatkozva szintén megerősíti, hogy az újjáalapított Szűz Mária-prépostság a Szent János egyházban, tehát a székesegyház területén volt.66 (lásd a kötet 29. oldalán lévő alaprajzot - szerk.) S mivel a bullában az építészetileg különálló ecclesia szó nem is szerepelt, így önállóságát végkép elvethetjük. Következtetésül levonható, hogy az Alexandriai Szent Katalint ábrázoló kőszobor keletkezésének idejére és felállításának helyére nincsenek pontos adataink. A Katalin oltár 1588-as említése és a Boldogságos Szűz 64 Kozák 1990.349-354. 65 Détshy 1964.1.35-36. jegyzet (első említése 1429. december 17. V. Márton pápa bélháromkúti apáthoz intézett rendelete, további említése, 1439, 1443, 1459 és 1595.) 66 Nagy 2000.48. hivatkozva Körmcndy Iosephus kutatásaira: Annatæ e Regno Hungariæ prvonenientes in Archivo Secreto Vatocani 1421-1536. Budapest 1990. Mária-prépostság székesegyház déli kápolna-sorában való lokalizálása a szobor pusztulásának Kozák által felvetett okát és idejét is bizonytalanná teszi. Mindkét adat arra utal, hogy az oltár túlélhette az északi mellékhajóból leválasztott sekrestyében 1552. október 4-én történt lőporrobbanást is, mely az épület északi oldalának és a tőhajó boltozatának romba dőlését eredményezte, de a korábbi, a székesegyház tetőszerkezetének pusztulását okozó 1506-os villámcsapás okozta tűzvészt is. A Szent Katalin szobor megtalálásának körülményei azonban arra engednek következtetni, hogy földbekerülésekor ( 1549-52) már oly rossz állapotban volt, hogy az adott oltárokon csupán lecserélésére kerülhetett sor. De az is elképzelhető, hogy nem köthető a Szent Katalinról elnevezett oltárhoz, hanem más, a székesegyház 1552 előtt, vagy abban az évben elpusztult részén álló oltár vagy kapuzat dísze volt. Lehetséges helyeként egy, a gótikus székesegyház kiépítését megkezdő Dörögdi II. Miklós (1332-1361) püspök által 1347-ben alapított Mária Magdolna oltár (említései még: 1352, 1361, 1363 és 1445),6 illetve a székesegyház területére lokalizált Mária oltár (említései 1359, 1393,1397 és 1398)6*1 emelendő még ki. A szobor megsérülése több alkalommal is bekövetkezhetett az említett másodlagos (tömedék-anyagként illetve bajelhárító szentként való) beépítése előtt. A Dörögdi Miklós ( 1330-1360) püspöksége idején elkezdett gótikus átépítés, majd az 1486-ban nagyszabású késő gótikus szentélykörüljáró építkezéseivel folytatott munkálatok, a novum sanctuarium feldíszítése, új Mária oltár felállítását tette lehetővé, melynek befejezéséhez Bakócz Tamás 1511 júliusában tett nagy értékű adományt.69 Katalin szobrának esetleges ide történt áthelyezése, majd az ostrom előtt az éppen hogy elkészült szentély védművé, bástyává (szentély-bástya) való átalakítása egy újabb magyarázata lehet a nyugati várfal megerősítésekor történő eltemetésének. Az, hogy Kozák nem kötötte a szobrot a gótikus kápolnához, talán azzal magyarázható, hogy előnyben részesítette azt a hipotézist, hogy a Boldogságos Szűz Mária prépostság a Szent István kápolnával egy épületben kapott helyet, mely megsérült az 1552-es ostrom idején s köveit felhasználták a nyugati várfal építésénél. A székesegyház a huszita háborúk idején is megsérülhetett, s az sem zárható ki, hogy a Katalin szobor a táboriták képromboló dühe által vesztette el fejét és karjait.0 A püspöki templom visszafordíthatatlan pusztulása azonban 1542-ben indult meg, röviddel azután, hogy Perényi Péter (református főúr, kép- és szoborrombolás sem kizárt) birtokába került a vár. Amikor az olasz zsoldos őrség a várat felgyújtotta, a székesegyház is 67 Détshy 1964.9. jegyzet. 68 Détshy 1964.8. jegyzet. 69 U.O. 70 Palmer 2007.768. 12. A szobor hátulról (fotó: Molnár Ágnes) 46
