Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Fodor László: Az egri várban feltárt 10-11. századi rotunda környezete, kutatása és analógiái
FODOR LASZLO FODOR LÁSZLÓ AZ EGRI VÁRBAN FELTÁRT 10-11. SZÁZADI ROTUNDA KÖRNYEZETE, KUTATÁSA ÉS ANALÓGIÁI Talán nem mindenki előtt ismert, hogy az egri vár az 1950-es évek végén került az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF, Budapest) szakmai feladatainak sorába. Ezzel kezdődtek meg azok a módszeres kutatások, amit a budapesti központ irányított. A kiviteli munkákat pedig az akkor létrehozott helyi építésvezetőség végezte, ugyancsak központi irányítás (beruházás és tervezés) mellett. A régészeti kutatási munkálatok kezdetben évente szezonálisan, később a benti körülmények megteremtésével, a raktári rendezési és kőtári munkákkal már idényen kívül is, szinte egész évben folyamatossá váltak. A régészeti szakmai munkákat már a kezdetektől Kozák Károly régész (OMF, Budapest) vezette az 1989-ben bekövetkezett haláláig. 1981-ben nyugállományba vonult ugyan, de néhány évig még irányította azokat a régészeti munkákat, amelyek a váron belüli közművek cseréjéhez és az útépítéshez szükségesek voltak.1 2 * Később az OMF helyi építésvezetőségének megszűnésével, úgy is mondhatnám, hogy leállt, vagy legalábbis csak a karbantartási és sürgős állagmegóvó aktuális, javítási és megerősítési munkákra, a kutatás helyett inkább csak felügyeletre korlátozódott a régészeti tevékenység. Az OMF-es munkamenethez itt megjegyezni kívánom, hogy a több évtizedes várbeli régészeti kutatási munka aktív időszaka alatt a Dobó István Vármúzeum ezen munkákba szakmailag nem, vagy alig folyt bele. A rendszerváltás utáni kezdeti időszakban szinte csak az addig feltárt leletanyag feldolgozó és nyilvántartási munkái folytak, amit Fodor László régész (DIV), valamint Kárpáti János régész-technikus gyűjteménykezelő (KÖH-ÁMRK) végeztek. A következő időszak fontos eredménye volt a székesegyházi romkert állagmegóvása, melynek eredményeként elkészült egy korszerű dréncsöves vízelvezetés, valamint a már korábban helyreállított falfelületek állagmegóvása és vízállóbbá tétele, a kőfelületek speciális szigetelése. Ennek részeként 1999-2000-ben a fenntartók, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Megyei Önkormányzat bizonyos pénzösszegű támogatásával, az állagmegóvó munkák elvégzése után folytatódhatott a korábban már részben megkezdett 10-11. századi keresztelőegyház (rotunda) kutatása, majd építészeti konzerválása és bemutathatóvá tétele.2 * 1 Kozák 1963.119, Détshy-Kozák 1972.132. 2 A faljavításokat, szigetelési és kőkiváltási munkákat az egri Geo-team Kft. végezte, A folyamatos műszaki művezetést a Dobó István Vármúzeum részéről Hollósy Zoltán, a múzeum műszaki vezetője látta el, akinek itt fejezem ki köszönetemet a velem való vári kiváló együttműködésért, valamint áldozatos és lelkiismeretes munkájáért, amit munkáséveiben az egri vár jobbá tételére áldozott. Köszönet Csélalvay Gyula vezető ter-A rövid eseménytörténet után tekintsük át a Szent János székesegyház külső, DK-i szögleténél megtalált korai keresztelőegyház 1990-es évek végi feltárását, annak építéstörténeti részleteit és állagmegóvását. A rotunda terveit Cséfalvay Gyula műemléki vezető tervező készítette és látta cl az építészeti, kiviteli munkák szakmai művezetését. Vegyük sorra, hogyan is került felszínre a Szent István által alapított korai egri püspökségi várban álló Szent János tiszteletére szentelt székesegyház déli falának mai maradványiban egy 10—11. századra datálható, kisméretű kerek templom, továbbá röviden tekintsük át ennek a korai típusú építményszerkezetnek szűkebb környezetünkben eddig feltárt analógiáit. A rotundakörnyezetben végzett régészeti munkák előzményei Elöljáróban fontosnak tartom röviden ismertetni a rotunda megtalálásának előzményeit, amely több oldalról kapcsolódik a gótikus templom déli alapfalának Kozák-féle kutatásaihoz. A déli templombejárat előtt mindkét oldalon elvégzett kutatások során a 13. század végi templomszerkezet déli támpilléreihez olyan hozzáépült falmaradványokat találtak, amelyek ugyancsak saroktámokkal voltak ellátva. A kutatott építményszerkezet alapján meghatározható volt, hogy ezek a kisméretű helyiségek a templom déli oldalához toldottan, egy attól később készült építmény helyiségeit képezték. A kutatáshoz és dokumentáláshoz használt besorolásuk szerint ezek voltak a székesegyház déli -KI, K2, K3 és K4-K5 jelű gótikus kápolnái. ( 1. kép) A falszerkezet-elemzések alapján a 15. század közepére datálták őket, és a templom déli bejáratának két oldalán helyezkedtek el. Ebben a korszakban analógiák sora által ismert, hogy a templomfőépülethez kápolnasorok épülnek! A templom déli alapfalának vizsgálata során mindhárom déli kápolnában, pontosabban annak déli felében, folyamatosan megtalálható volt egy K-Ny-i irányú, 90 cm széles alapfalmaradvány. Az alapfal egy részlete a székesegyház déli bejáratánál konzerválva ma is látható.4 A kutató és tervező (Kozák Károly és Sedlmayr János) vélhetően jól értékelte, amikor a falnál in-situ állapotban megtalált dupla hengertagozatos oszloplábazatot a K-Ny-i irányú fallal együttlévőként kezelték, és egy korábbi kapubéllet keleti részletének határozták meg. Sajnos a másik, nyugati tagozat nem került elő, feltehetően valamelyik későbbi falazatban, mint építőanyagot vezőnek, továbbá Németh József és Somody Zoltán mérnök uraknak, a Megyei Önkormányzat és Kincstári Vagyoni Igazgatóság műszaki ellenőreinek. 3 Détshy-Kozák 1972.136-142., Kozák 1972.147., uo. 159. 4 Kozák 1975.82.1. kép., 146., uo. 9. kép., Détshy-Kozák 1972.136.92. kép. 1. A székesegyház és a déli kápolnasor rajza (rajz: Fodor László)
