Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: Az időjárás mint a tizenöt éves háború hadműveleteit befolyásoló tényez

környezetre gyakorolt hatása nem tette lehetővé a nagyobb seregek mozgását, mint ahogyan ezt Istvánffy 1598. évre vonatkozóan lejegyezte: „mind az egész télen arra figyelmezzenek, seregeket mustrálván és próbálván, és amely szükségesek valának, idején megszerezvén. De a térdig érő hó mind az egész télig tarta, tavasz elejin penig elolvadván s esőkkel megegyeledvén, az utakat igen akadályosokká s alkalmatlanokká tötte vala, úgyhogy az had az telelőhelyekről ki nem vitethetnék.”21 Ez természetesen nem azt jelentette, hogy kisebb akciókat nem hajtottak volna végre a keresztény csapatok, gondoljunk csak 1597-ben a Tata, 1598-ban Győr, 1599-ben pedig a Buda és Székesfehérvár elleni támadásokra. Ám mint ahogyan három alábbi példából is látszik, még a nyári időszak esőzései is komolyan befolyásolhatták a hadjáratok vagy a hadműveletek menetét. 1595 júniusában a Magyar Királyságban hatalmas mennyiségű csapadék hullott le. Ekkor Esztergom nagy lőportornya egy villámcsapás következtében felrobbant, amelynek következtében nem csak az itt tárolt számos lőpor és ágyúgolyó semmisült meg, hanem az egyik bástya is az ott lévő ágyúkkal együtt leomlott. A várral szemben, a Duna túlpartján fekvő Párkányt pedig elárasztotta a folyó megemelkedett vízszintje.22 Június 29-én a Karl von Mansfeld vezette sereg Komáromból elindult Esztergom megostromlására. Az indulás napján újabb hatalmas esőzés áztatta a katonákat,23 és a Duna vízszintje sem csökkent. Erre enged következtetni a Nicolaus Gabimann által az 1595. június 29-e és július 3-a közötti eseményekről készített hadinapló, amelyben az olvasható, hogy a császári-királyi hadsereg Tata irányába vonult, sőt annak ostromának lehetőségéről is tanácskoztak a keresztény csapatok vezérei.24 A mai olvasó számára bizonyára meglepő, hogy a 16-17. században e vár igen nagy stratégiai szereppel bírt. Az Esztergomból a Magyar Királyság felé a Duna jobb partján vezető út Almás falunál megtört, és Szőnyig a folyó árterülete nyúlt el. Magasabb vízállásnál Füzitő szigetként emelkedett ki a vízből, és az áradás egészen Naszályig elért. A bővizű Által-ér, a kisebb patakok és források vize pedig még az árhullám levonulta után is víz alatt tartotta ezt a völgyet, és folyamatosan táplálta a Tata és a Duna között

21 Istvánffy 2009. 293.

22 Mansfeldische Histori, Schlacht vnd herzliche Victoria in Ungern...s.l. 1595. 3r-v.

23 Mansfeldische Histori. 1595. 5r.

24 HHStA AA H Fase. 127. Fol.: 148r-156v.

85