Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
CZIGÁNY ISTVÁN: A militarizált társadalom rétegződése és szerepe a felső-magyarországi végvidéken a 17. században
Arra nézve viszont nincsenek hitelt érdemlő forrásaink, hogy Rákóczi Zsig- mond főúrként adományozott-e hajdúkiváltságokat. Mint fentebb említettük, a Tiszavárkonyban megkötött egyezményben számos helységet javasoltak (Bocs, Gesztely, Hemádnémeti, Sajóhídvég, Kesznyéten, Kisfalud, Lúc, Megyaszó, Hemádnémeti, Ónod, Palkonya, Szederkény, Sajószentpéter, Szerencs, Szikszó) a királyi szolgálatot választó hajdúk letelepítésére.51 Jelenlegi ismereteink szerint csak a már említett Palkonya és Kisfalud kapott királyi adománylevelet.52 Rákóczi Zsigmond halálát követően ( 1608) három fia - György, Zsigmond és Pál - tömeges hajdútelepítéseket hajtott végre zömmel azokba a falvakba, amelyet a letelepedni szándékozó hajdúknak ajánlottak. Ezzel megkezdődött a Rákóczi család magánhadseregének nagyarányú bővítése, amely nemcsak az országrésznyi kiterjedésű birtokokat védte, hanem a család erdélyi fejedelemmé választott tagjainak is támaszul szolgált. A Rákóczi família több jelentős várral rendelkezett, amelyek közül Tokaj és Ónod tartósan, Ecsed pedig időszakosan véghely lett. Birtokaik védelmében a várak őrségeinek, és a családtagok kíséretének kiegészítésében fontos szerepet kapott a hajdútelepek hálózata és a falvaikban élő katonaparasztság. A közhiedelemmel ellentétben már az oszmán hódítás előtt elteijedt volt a parasztság katonai alkalmazása, az állandósuló háborús viszonyok miatt pedig egyre nagyobb igény mutatkozott fegyveres szolgálataikra. A vármegye elsősorban a portális katonaság kiállításánál számított rájuk, földesuraik pedig adómentességet vagy egyéb privilégiumokat adtak a katonáskodás fejében. Elsősorban rendészeti feladatokra, levélhordásra, felderítésre használták őket, de ha kellett, a birtokos erődítményinek védelmében is részt vettek. A romló közbiztonság hívta életre a parasztvármegyéket, amelyek hatásköre mélyen benyúlott a hódoltságba.53 Valószínűleg zömmel a hódoltsági paraszti milíciák tagjaiból és bihari hajdúkból rekrutálódott volna az a 800 fős alakulat, amelyet 1675-ben Török János az „alföldi” hadnagyokkal kívánt toboroztatni a bujdosó-kuruc felkelők számára.54 51 Dankó Imre: A Sajó-hemád-melléki hajdútelepek. Sátoraljaújhely, 1991. 14-15., 20-35. 52 A Kisfaludon letelepített hajdúk hitlevele II. Mátyás király részére 1613. szeptember 9. MNL OL E 196. Archívum Familiae Rákóczi 2. tétel 4. sz. 53 Erre nézve ld. Borossy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Budapest, 1971. Ettk. 60. sz.; Szakály Ferenc: Parasztvármegyék a XVII. és XVII. században. Budapest, 1969. Éttk. 49. sz. 54 Kende Gábor Teleki Mihálynak, Geszt, 1675. november 13. Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. 7. k. Budapest, 1916. 91-92. 55
