Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

CZIGÁNY ISTVÁN: A militarizált társadalom rétegződése és szerepe a felső-magyarországi végvidéken a 17. században

van szp, mivel a felfogadott állomány összetétele hónapról-hónapra változott, a kollektív privilégiumok pedig csak az okmány kiállításakor lajstromozott személyekre vonatkoztak.

Ha számításba vesszük, hogy az 1608 elején készült létszámkimutatás nem tartalmazta a Tisza másik partján (Borsod, Abaúj, Zemplén) állomásozó hajdúkat, amelyek egy része Homonnai Drugeth Bálint és Mágochy Ferenc parancsnoksága alatt szolgált, akkor az általam ismert adatok összevetése alapján úgy vélem, hogy 1605 és 1608 között a Felső-Tisza, a Sajó-Hemád vidéki és tiszántúli hajdúszállásokról származó hajdúkatonaság létszáma legfeljebb huszonötezer fő körül mozoghatott.

Bár a katonák privilegizálása bevett szokás volt a korszakban, ám ekkora tömeg nemességhez és birtokhoz juttatására nem volt példa.30 Noha Bocskai István Szabolcs és Bihar vármegyék ritkán lakott és a háborúban elnéptelenedett részein adományozott birtokot, a rendek részéről mégis komoly ellenállásba ütközött a hajdúk letelepítése.31 Már a korponai hajdúprivilégiumok Szabolcs vármegyei (1606. december 6.) kihirdetésekor a birtokosok - pl. a Kállay, a Dengeleghy, a Melith és a Báthory családok - tulajdonjogi panasszal éltek. Tiltakozott Fekete János kállói vicekapitány is, aki a földtulajdonnal rendelkező őrség érdekeit képviselte.32

Bocskai István halálát követően két újabb felkelésen (1607—1608), (1630) és számos kisebb-nagyobb politikai és fegyveres konfliktuson keresztül vezetett az út a hajdúk zömének megtelepedéséhez. Közben nemcsak a Bocskait követő erdélyi fejedelmek, hanem a királyi hatalom is felismerte,

30 Báthory Zsigmond 1590-ben például a Kolozs vármegyei Marosújvár vártartományának 95 katonáját gyalogpuskások közé emelte, és őket és örököseiket minden adó és paraszti szolgálat alól mentesítette. Várad várában az év szeptemberében három puskás gyalogot szintén a katona rendbe emelt, egyben a Bihar vármegyei Őssiben (Kisősi ma Aujeu) lévő házaikat mentesítette az adók és paraszti szolgáltatások alól. 1602-ben viszont 35 olyan régi gyalogos katona kapott örökös adómentességet, akik közül többen már Báthory István hadjárataiban is részt vettek. Az Erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. 1569-1602. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákkal közzéteszi: Fejér Tamás — Rácz Etelka - Szász Anikó Erdélyi Múzeum egyesület kiadása. Kolozsvár, 2005. Erdélyi Történelmi Adatok VII. 3. 1232. 1241. 1883. sz„ 377., 340., 490.

31 Czigány István: Hajdútelepítések és a militarizált társadalom megerősödése a Tiszántúlon a 17. század első harmadában. Studia Caroliensia 2006. 1. sz. 105-107.

32 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Értekezések a történeti tudományok köréből Éttk 12. k. 6. sz. Budapest 1898.6.

50