Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

CZIGÁNY ISTVÁN: A militarizált társadalom rétegződése és szerepe a felső-magyarországi végvidéken a 17. században

fel”.1 Illésházy István a hajdúkat a török elől „futott,” a „parasztság”, vagy „jobbágyság közül” támadt népnek tartotta.1 2 Azóta történészgenerációk kutatták a hajdúság eredetét, letelepítését, po­litikai és katonai szerepét.3 Eredményeik lényegében a két nagy politikai el­lenfél, Istvánffy és Illésházy meglátásait igazolták, vagyis a hajdúság a török előrenyomulás következtében a lakóhelyükről elmenekült, elűzött nincste­lenné váló parasztokból, jobbágyokból és nemesekből állott. Egyes vélemé­nyek szerint a hajdúság utánpótlásának legfőbb forrása a jobbágyság volt, akik közül sokan nemcsak a török, hanem a földesúri hatalom elől is mene­kültek. A hadtörténeti szempontú vizsgálatok viszont arra hívták fel a figyel­met, hogy a hajdúság zöme nem a földművelő jobbágyságból, hanem olyan szabad paraszti rétegekből származott, akik ridegebb, nagy fizikai megeről­tetéssel járó, nem helyhez kötött életmódot folytattak.4 Az állandósuló hábo­rús helyzetben a társadalom szinte valamennyi rétegeiből regrutálódtak a 1 Istvánffy Miklós: Históriáé de rebus Ungaricis. (Ford.) Juhász László Budapest, 1962. 436. 2 Gróf Illésházy István följegyzései 1592-1603. Magyar Történelmi Emlékek Monumenta Hungáriáé Scriptiones. VII. k. Pest, 1863. 80-81. 3 A hajdúság történetével foglalkozó legfontosabb összefoglaló munkák: Dudás Gyula: Sza­bad hajdúk története a XVI. és XVII. században. Szeged, 1887.; Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932.; Módy György (szerk.): A hajdúk a magyar törté­nelemben. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969.; Rácz István: A hajdúk a 17. században. Történeti tanulmányok II., Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica VIII. Debrecen, 1969a.; Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971.; Dankó Imre (szerk.): A hajdúk a magyar történe­lemben II. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972; Dávid Zol­tán: A hajdúk letelepítése. Történeti Statisztikai Tanulmányok 1. Budapest,1975 5—40.; Nagy László: Hajdúvitézek 1591-1699. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1983.; Radies Kálmán (szerk.): Vármegyék és szabad kerületek I—II. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. sz. Debrecen, 2001.; IJJ. Barta János- Papp Klára (szerk.); „Nincsen nekönk több ha­zánk ennél...” Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Budapest, 2004. ; Orosz Ist­ván: Bocskai István és a hajdúk. Kissebbségkutatás 2004/3. sz.; Nyakas Miklós: A bihari kishajdúvárosok története Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója. Debrecen, 2005. 4 A különböző álláspontokat a hajdúság eredetére és társadalmi összetételére nézve ld. Takáts Sándor: Hajdú, haramia martalóc. Akadémiai Értesítő, (szerk.) Heinrich Gusztáv Budapest, 1908a. 320-326., 9; Dankó Imre: A hajdúság eredete. In: Módy György (szerk.): A hajdúk a magyar történelemben. Debrecen, 1969. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10.6.; Rácz 196a. 24-25.; Nagy László: „Megint fölszánt világ van...” Társadalom és had­sereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Budapest, 1985. 82-83. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom