Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

ZAY ORSOLYA: „Hátra van még a fekete leves”. Az egri vár oszmán-török fajansz-és kínaiporcelán-töredékei

Zimony, Temesvár és Nagyszeben útirányon át érkeztek a felső-magyarországi városba.44 Ez a vámnapló azért lehet érdekes az egri leletanyag kapcsán, mert Kassa az egyik nagy kereskedelmi és közigazgatási központ az északi régióban, melyhez Eger is tartozott. Másrészt, ha csészéket nem is találunk a forrásokban gyakran, de a 16. századtól kávét igen. A csészék nagy valószínűséggel a kávézás szokásához köthetőek, így a tárgyak megjelenése mellett érdemes figyelni magának a kávénak a megjelenését is a forrásokban, hogy a csészék nyomát megtaláljuk.

Kifejezetten a csészékre utalva találkozhatunk a findzsa kifejezéssel a magyar nyelvben is. A findzsa gömbölyű, porcelánból vagy fajanszból készült csészét jelent, melyet gyakran láttak el fémfüllel, de a mai kávéscsészékhez hasonló saját anyagából kialakított füllel nem rendelkezett. Valószínűleg a kávézás szokásával együtt honosodott meg Magyarországon.45 A fin- dzsa olyan orientális edényforma, mely török közvetítéssel érkezett hazánkba.46 Forrásainkban a 17. századtól tudjuk nyomon követni. Általában ajándékozás és az Oszmán Birodalomból érkező kereskedőkön keresztül került hozzánk, elsőként a főúri udvarokba. Nálunk nem csak a kávé elfogyasztásához használták, hanem mézet, csokoládét is fogyasztottak belőle, valamint egy bizonyos mértékegység neveként is használták. A mai nyelvben is megtalálható, igaz a köznyelvben régies, népies színezetet kapott. Általában olyan ivóalkalmatosság neve, melyből teát, kávét, tejet fogyasztanak, gyakran a csészénél nagyobb bögrére, vagy csuporra is használják. Előzménye a török-perzsa eredetű fincan, filcan szó, mely csészét, kávéscsészét jelent.47 Egerről kevés török kori adatunk van, de biztosan tudjuk, hogy a 17. század végén több kávéház is működött a városban. Mint látható, magukról a csészékről szintén alig találunk történeti adatot. A magyar és török vámnaplókban is ritkán szerepelnek ezek a tárgyak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy olyan nagy tömegben nem volt rájuk igény, mint a többi „török árura”, inkább

44 Gecsényi 2007. 61.

45 Kakuk Zsuzsa: A török kor emléke a magyar szókincsben. Körösi Csorna Kiskönyvtár 23. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996. 314.

46 Tomka Gábor: Findzsák, pipák, szürke korsók. Borsodi végvárak kerámialeleteinek török kapcsolatai. In: Gerelyes Ibolya - Kovács Gyöngyi (szerk.): A hódoltság régészeti kutatása. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2002. 299.

47 Kakuk 1996.315.

428