Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
ZAY ORSOLYA: „Hátra van még a fekete leves”. Az egri vár oszmán-török fajansz-és kínaiporcelán-töredékei
nagyon népszerűek lettek Kína határain kívül is.14 A mesterek Jingdezhenben érték el először egy technikai újítással azt, hogy a kék festék nem mosódott össze az azt lefedő mázzal. A 16. század folyamán a Ming-dinasztia késői korszakában az egyre növekvő kereslet miatt a kínai fazekasok a megrendelő kérésére szinte bármilyen formát és díszítést elkészítettek. Igény szerint arab vagy latin betűs feliratokat is festettek.15 A 15. század elején kezdtek el muszlim mintákat, feliratokat használni a kék-fehér porcelánokon az akkori nagy kínai keleti expedíciók16 valamint a császár muszlim eunuchjai hatására. Emellett megjelentek a tipikusan muszlim rézedényeket utánzó porcelánok, melyeket nagy mennyiségben gyártottak. Az viszont a mai napig kérdés, hogy Kínában miért tartottak ennyi az iszlámhoz kötődő tárgyat, mely alapot adhatott a tárgymásolatok készítéséhez, ha csak nem a divat miatt.17 A minták között az egész felületet elfoglaló növényi minták és tájképek gyakoriak, de az átmeneti korban (1620-1680) fametszetekről átvett figurális ábrázolás is megjelent.18 Ún. porcelánjegyet (kínaiul nianho) találunk az edények alján, esetleg oldalán, melyek négy-hat jegyből állnak, és a dinasztia nevét, valamint az uralkodói periódusokat jelölik. Később csamokelnevezések és motívumok (pl. növényi levelek, lótusz) is lehettek porcelánjegyek.19 A fent említett igény megjelenése miatt a kék-fehér porcelánokból nagy mennyiséget szállítottak a 15. századtól a Közel-Kelet felé Kínából. Azt pontosan nem tudjuk, mikor érkeztek az első darabok török területre, de a Top- kapi Saray anyaga alapján ez a késő 15. századra tehető. A gyűjtemény korai része (ideértve a 14. századi darabokat) valószínűleg zsákmányként került a szultán tulajdonába.20 A hollandok alapították meg az első kereskedelmi társaságot, a perzsák is rajtuk keresztül vásárolták a porcelánáru nagy részét, ők pedig tovább közvetítették az árut az Oszmán Birodalom felé. Az oszmánoknak nem voltak 14 15 16 17 18 19 Fajcsák 2007. 163. Medley, Margaret: Chinese Pottery. London, 1976 217. Ezek Yongle (1403—1424) és Xuande (1426-1435) alatt történtek. Krahl, Regina: Chinese Ceramics in the Topkapi Saray Museum of Istanbul. Edition J. Ayers, London, 1986. 19. Carswell 1985. 31. Fajcsák 2007. 163. Fajcsák 2007. 263. 422
