Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

ZAY ORSOLYA: „Hátra van még a fekete leves”. Az egri vár oszmán-török fajansz-és kínaiporcelán-töredékei

nyújthat. Mivel a leletek többsége csésze, rögtön adódik a kérdés, milyen célra használták ezt a tárgycsoportot. A válasz a korszakban török közvetítéssel meghonosodó egyik élvezeti cikkhez, a kávéhoz vezet el bennünket. Maga a kávé is elég drága ebben az időszakban, így érdemes megvizsgálni a szokást is, valamint azt, hogy maguk a csészék milyen értéket képviselhettek.

Az egri régészeti kutatások több ütemben zajlottak, és zajlanak a mai napig, mivel a jelentős kiterjedésű középkori püspökvár, majd kora újkori erőd teljes területét eddig még nem sikerült feltárni. Az első ásatások 1925-34 között zajlottak Pataki Vidor és Pálosi Ervin vezetésével, akik nem voltak képzett szakemberek, a helyi ciszterci gimnázium tanáraiként vezették a feltárásokat.3 Sajnos az ebből az időszakból származó régészeti leletanyag nagy részét nem találtam meg, mivel második világháború alatt ennek egy jelentős része valószínűleg megsemmisült.

1957-től újraindultak a feltárások Kozák Károly vezetésével. Ettől az időponttól viszont már megtaláljuk a leletanyagot, ráadásul elkülönítették a porcelán és fajansztöredékeket a többi kerámiától, csonttól valamint fémtárgytól, és külön zacskókban helyezték el őket. Nem tudni pontosan, hogy az összes kínai porcelánt és anatóliai illetve perzsa fajanszot mikor válogatták szét, de valószínűleg már az ásatások során elkezdhették a munkát. Az anyag felkutatásakor és rendszerezésekor külön találtam meg a leletanyagot, igaz korszak szerint nem voltak elkülönítve az új- és jelenkori kőcserép illetve porcelántöredékektől. Ezt a munkát én magam végeztem el. A réteg- tani adatokat a legtöbbször nem írták rá a zacskókra, ahogy gyakran a pontos lelőhelyet sem, ezért is nem tudjuk, mikor lettek kiválogatva a díszkerámia- töredékek. Ezek alapján azzal a feltételezéssel tudom bemutatni a leletanyagot, hogy az egri várban talált porcelán és fajanszanyag közel száz százalékát dolgoztam föl.

A fentiek tükrében mutatom be következtetéseimet a kínai porcelánok valamint az anatóliai és perzsa fajanszok típusairól, azok jellemzőiről, mennyiségéről. A feldolgozás időszerűségét jelzi, hogy ehhez mérhető anyagról egyedül a budai várban és környékén feltárt lelőhelyekről van tudomásunk. Legtöbb párhuzamom is innen származik, de az eddig Magyar3 Pataki Vidor: Az egri vár élete. Eger, 1934.

418