Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

ILLIK PÉTER: A háborús békeévek mindennapjai egy 1616. évi kártételi lista alapján

Az is jól látható, hogy, a „végbeliek” szinte mindenütt, minden tevékenységük közben veszélyben voltak: otthon, járőrözés közben, a mezőn, munka közben etc. Tehát az oszmán jelenlét az élet minden színterén ott volt.

A kártételi listákban általában kevés a narratív elem, azonban néha, egy- egy érdekesebb történetet elmesélnek, jelen esetben kettőt is:

„Viszont 29 die novembris anno 1615, az egri kincstartó az agákkal együtt ötszázad magokkal megeresztett 5 zászlóval, elrendelt seregekkel az miskolczi nemes emberekre, hajdúkra reájok ütvén három vitéz legényt, Vaida Ambmst, viszont Nagy Janos szolgáját, Miklóst és Zűth Jánost levágtak. Posoni Gáspárt igen megvagdalták, és minden marhájában zsákmányt vetettének, ennek fölötte onnan 103 lovat vittek el, marhájokban hol, mit kaphattanak, zsákmányt vetettének, [ajmely kártétel könnyen meglehettett 2000 forintot. Ezalatt behívatták Égre6 az törökök az nemes emberekben, mintegy tíz lóig vissza attanak bennek, és az hátramaradt több károkért 200 forintot ígértének, levelet is vöttenek az miskolczrul bement két vagy három nemes emberiül az alkuvásrűl [alkuvásról] erőszakkal, de mindazonáltal egy pénzt sem adtak mindez óráig is.” A történet számos olyan elemet rejt magában, amely általában is jellegzetes a kártételi listák adataiban: 1) különböző jogállású embereket vágtak le (nemes, vitéz, szolga), 2) volt, aki túlélte, őt „csak” megvagdalták, 3) magas anyagi kárt okoztak (2000 Ft), habár a kártételi listák értékbecslésével szemben érdemes kritikát alkalmazni, hiszen az áldozatok érdeke a mind magasabb összeg vallása volt. Ha lovanként 15 forinttal számolunk (a Batthyány birtokokon az 1630-as években ennyit ért egy ló), akkor a 2000 Ft reális (103*15=1545). 4) A „megeresztett zászlókkal” kifejezés is néha előfordul kártételi listákban, és nagyobb katonai akciót jelöl.7 A rövid részlet újdonsága viszont abban áll, hogy míg a kártételi listák nem ámlják el, hogy mi történt a kártétel és annak bejelentése után, itt egy meglepő rendezési megoldás született. Az oszmánok valamit visszaadtak, illetve erőszakkal kötelezték a magyarokat a tized akkora kárpótlási összeg ígéretének elfogadására. Bár ez ígéret is maradt.

6 Azonosítatlan hely vagy Egerre.

7 Pálffy Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy a zászlókat megeresztvén” kifejezés az átlagos portyától eltérően egy nagyobb katonai vállalkozást takar. Vö: Pálffy Géza: Arabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a XVI-XV1I. századi török-magyar határ mentén. Fons IV. 1997./1.21.; Valamint Illik Péter. Török dúlás a Dunántúlon. Szigetmonostor, 2010. 33.

326