Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
ILLIK PÉTER: A háborús békeévek mindennapjai egy 1616. évi kártételi lista alapján
„Az mikor pedig ország gyűlése vala Ónodban, az török követeket várták, küldtünk ki katonákat eleiben, hogy hajönnek, azokat is mind levágták. Az lovokat, marhájokat mind Egren hányták kótyavetyére. Kiknek az nevek: Imre Marton, Paal Deák, Praso Mihály, Szuhai Tamas, Feöldesi Berta. Ezt is az egriek cselekedték.” Ezen rövid narratív elem a kártétel körülményeit tekintve kuriózum, hiszen a kirendelt kísérőket ölték meg az oszmánok. A kártételi listák, ritkán ugyan, de szokták nevesíteni a kártétel elkövetőit is. Itt egy ilyen eset fordul elő: „Az kik Imre Martonékat levágták, azok az törökök, úgy, mint Souky Borbély, Rezmany Amhat, az Geömly Agha sógora.” Végigszámolva a csak e két leközölt lista adatait a következő kép bontakozik ki: 1615-1616-ban az egri oszmán katonák - az ismeretlen és pontatlan bejegyzéseket nem számítva - 56 - főként katonát - öltek meg, egyet megvagdaltak, ötöt elraboltak. Az emberveszteség mellett az anyagi kár a következő: 275 elhajtott disznó, 400 juh, 136 ökör, 253 ló (tízet visszaváltott a tulajdonos), 2 kabola. Mindez két röpke év alatt, kizárólag az egriek okozták. Kicsit „eljátszva” a számokkal, az elvitt állatok becsült értéke körülbelül 7500 Ft, valamint az emberveszteség évente átlagosan 30 fő, azaz havonta egy (1,25). Bár nem tűnnek drámaian nagynak ezek a számok, de mindenképpen érdemes azt is figyelembe venni, hogy ezek csak egy, jelen ismeretek szerint forráshiányos időszak töredékadatai. Függelék A kiadás elvei8 A szöveget a mai helyesírási és központozási elvek szerint közlöm, de a hely- és személyneveket megtartottam eredeti alakjukban. Emellett a korabeli helyesírási jellegzetességeket (például ő-zés) megőriztem. A helynevek azonosítása, valamint az egyéb megjegyzések lábjegyzetben szerepelnek, míg a szövegjavítások „[ ]” zárójelben. A káresetek az eredeti dokumentumokban külön bekezdésekben szerepelnek, de nincsenek beszámozva, én a jobb 8 A forrás jelzete: Hadtörténelmi Levéltár, A török hódoltság és a török elleni háborúk iratai 1500-1789. VII. 201. 1616/7. 157-160. pag. 327
