Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája
hogy fontos szerepe volt a város meghódoltatásában), amelyet „Idában [Kolozsnagyidában - B. R] Erdélyben az ő maga udvarházánál tartott a falon”,70 amely 1593. június 17. és 22. között „mindenkinek a nagy csodálkozására verejtékezett.”71 A kép annyira könnyezett, hogy azt Bornemissza felesége és lánya nem győzte törölni. Persze ennek a „csodának” hamar híre ment, és még Zsigmond fejedelem is elküldte az emberét, Bemádfi Jánost,72 hogy győződjön meg a „könnyezésről”. Ez a csoda nagyon meglepő lehetett a Bornemissza családban, ugyanis a kálvinisták elvetettek mindenféle bálványimádást, a könnyező Madonnákat se fogadták el isteni kinyilatkoztatásnak. Gondolhatjuk tehát, hogy milyen gondot okozhatott ez a „mirákulum” az egyházközösségben, ha stílszerűen akarunk fogalmazni, az egyházi elöljárók is sokat verejtékezhettek, mire megtalálták a megoldást ennek a momentumnak az interpretációjára. Persze a fejedelmi udvarban ez sokkal inkább pozitivumnak számított, mivel a köztudottan katolikus Báthori Zsigmond ezt egyfajta isteni megerősitésnek vélhette a háború kimenetelével kapcsolatban, és mindinkább meggyőzte, hogy csatlakozzon a Szent Ligához. Az 1593-94-es sikeres magyarországi hadjáratok arra sarkallták Zsigmon- dot, hogy keresse Habsburg Rudolf császár-király szövetségét, amit támogatott többek között Kovacsóczi Farkas kancellár is.73 Bornemissza Jánost bízták meg a körülbelül hétezemyi erdélyi expedíciós haderő vezetésével.74 Azért állította Zsigmond Bornemisszát az erdélyi segélyhad élére, mert a „töröknek halálos ellensége.”75 Persze az is ok lehetett, hogy jó kapcsolatokat ápolt a Habsburgok vezérkarával, nem is beszélve arról, hogy a hatvani csatában is ő segítette meg Hasszán budai pasa ellen Forgách Simont, akinek a parancsoksága alatt harcolt még a kis várháborúk korában.76 Egy következő ok talán magyarországi birtokossága lehetett. Az 1594. június 18-i Hatvan melletti 70 Szilágyi Sándor: Szamosközy István történeti maradványai 1542-1608. Negyedik kötet. Budapest, 1880. 27. 71 Uo. 72 Uo. 73 Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez. Századok. 137. évf. 3. sz. 2003. 603. 74 Monumenta Antiquae Hungáriáé (1594-1600) Tomus IV. Ed. Ladislaus Lukács. SJ. Roma, 1987. 94-95. 75 Budai 1866. 268. 76 Uo. 265
