Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája
összecsapásban 5 ezer magyar és német sereg élén nagy győzelmet aratott 15 ezer török felett, úgy, hogy a keresztény seregek mindössze 64 embert vesztettek, maga Bornemissza 29 törököt vágott le Szamosközi szerint.77 Valószínűsíthetően még a nyáron hazahívták, és az erdélyi rendek a Meszes felé küldték, hogy tartóztassa fel a tatárokat, ezért Vérmezőnél tábort vert, hogy várja a krími hordák támadását.78 Később azzal vádolták meg, hogy a Báthori és köre elleni összeesküvés kulcsfigurájaként ennek a haderőnek a valódi célja Bocskai elfogása és fogságba vetése volt.79 Az Erdélyben zajló politikai konfliktusban a kivárás mellett érvelők = „tö- rökösök” mellé állt, akiknek a vezéralakjai (Báthori Boldizsár, Kendiek stb.), a belépés mellett érvelők = „németesek” követőit (fejedelem, Bocskai István, Jósika István stb.) túlságosan könnyelműnek tartották, és azt javasolták, hogy várják meg a török ellentámadást, mert korántsem biztos a törökök veresége, és amíg nem látszik biztosnak a keresztény győzelem, ne adjanak okot az Oszmánok Erdéllyel szembeni büntetőhadjáratára. A bizonytalan fejedelem erre lemondott, és átadta a politikai irányítást a kivárók embereinek, leginkább a fejedelemesélyes Báthori Boldizsárnak. De Bocskai és Carillo rábeszélésére Kővárnál megállt a menekülő Zsigmond, és visszatérve Kolozsvárra új országgyűlést hirdetett, hogy dűlőre vigyék Erdély háborúval kapcsolatos álláspontját. Hogy tisztázzák végre a helyzetet, augusztus 17-re országgyűlést hívtak össze Kolozsvárra, amire a Vérmezőnél állomásozó Bornemissza is ellátogatott, mivel hiába várta a tatár betörést, nem jött az ellenség.80 Amint összeültek, Kovacsóczi Farkas kapott szót. Az addig ellenzéki kancellár szinte pálfordulással felérő beszédet mondott: hallgatni kell a fejedelemre, be kell lépni a háborúba, mert azt az Istenért, a hazáért és a szabadságért vívják; Magyarország és Erdély sorsa összekapcsolódott, így az erdélyieknek is harcolni kell a magyarokért. Hivatkozási alapnak a tatárokat hozza, mondván mekkora pusztítást fognak végezni, ha megérkeznek, és nemsokára a török hadsereg is átlépi az országhatárt, ezért ideje fegyverkezni.81 77 Szilágyi 1880. 31—32. 78 Uo. 79 Bethlen Farkas: Erdély története. IV. kötet. Báthory Zsigmond uralkodása (1594-1597). VIII-IX. könyv. Budapest, 2006. 47. 80 Uo. 81 Szilády Áron-Szilágyi Sándor (szerk.): Török-magyarkori államokmánytár. I. kötet. Pest, 1868. 30-34. 266
