Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OLÁH TAMÁS: Csicsva vára a Bocskai-felkeléstől a Thököly-felkelés végéig

A csicsvai várban megszerzett részbirtok így lett 1659-ben (II.) Ferencé és rajta keresztül örököseié. Barkóczy (II.) Ferenc a 17. század második felének és az 1700-as évek elejének jelentős politikusa és katonája, ő nyeri el a grófi címet. Királyi tanácsos, kamarás, aranysarkantyús vitéz, Kálló főkapitánya, huszárezred-tulajdonos és császári ezredes, 1682-1697 között felsőmagyarországi vicegenerális. Birtokait 1682 őszén Thököly konfískáltatja, majd 1683 tavaszán Thököly „hívei” között találjuk, a Bécs elleni hadjáratkor a fejedelem Balaton-felvidéki főbiztosa, 1684-től haláláig Zemplén vármegye főispánja. 1704-től II. Rákóczi Ferenc híve, kuruc tábornagy, szenátor, Duna-Tisza közi kerületi főkapitány.24

Felső-zempléni birtokai központja az a Tavarna lett, amelyik eredetileg nem a varannó-csicsvai uradalomhoz tartozott. A 16. század közepén még nagyobb részben Drugeth-birtok, 1593-ban báró Révay Ferencé, 1630-ban már szendrői Bornemissza Jánosé. Ő építtetheti az udvarházat/kastélyt a

Sarnoczay István Homonnai Drugeth János országbíró secretariusa „et in negotio praesenti” plenipotentiariusa levele Zemplén vármegyéhez a tisztújításról. Homonna, 1644. febr. 14. A levél hiányos pont a vármegyei tisztviselők felsorolásánál. Úgy tűnik, hogy Sztáray László alispán/alispánjelölt? neve előtt még egy név lehetett. IV. 2001/p. I. cs. No. 30. Sztáray László alispán levele Erdős Ferenc esküdtnek. Sztára, 1644. nov. 5. No. 31. Garay Ferenc szolgabíró levele Hartay Gábor alispánnak. Tokaj, 1645. febr. 4. 8. cs. No. 486. Benne: Szőlőskei Domik Péter szolgabíró nyugtája, 1644. nov. 15. Itt említi, hogy felvett „Vice Ispán Sztáray László Uramnak” évi fizetésére 40 forintot. Barkóczy László végrendelete. 1658. decz. 12. Közli: Komáromy András: Történelmi Tár. Új folyam. 2. évf., 1901. 150— 160.; Bodeczky Ede: Zemplén-vármegye alispánjai 1560-tól máig. Adalékok Zemplén-vár- megye Történetéhez. 2. évf., 1896. 6. sz. 177-179.; Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe. 1600-1700. Budapest, 2004. Veszprémy László (sorozatszerk.): A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Milleniumi Könyvtára. 4. 80-81.; Cseh-Szombathy László: I. Rákóczi György 1644-es hadjárata. 1. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) 1956/1. 43-76., 1957/1-2. 179-203.; Fallenbüchl 2002. 46.; Koroknay 2006. 67-72.; Nagy Iván I. Pest, 1857. Barkóczy család. (Szalai és tavamai, gróf és báró.) 196-200.; Oláh Tamás: Adalékok Rákóczi László, Rákóczi Erzsébet, valamint Radies András életútjához. Kováts Dániel (szerk.): A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve 2013. 23. kötet. Sátoraljaújhely, 2013. 45-64.; A Pálóczi Horvát család naplója. 1881. 195-217.; Reiszig 1905. 394-395., 438^139.; Szirmay Antal: Notitia Historica Comitatus Zempléniensis. Budáé, 1804. 161.

24 MNL OL P 21. 1096/1683. Sobieski János lengyel király kegylevele (litterae gratiales) Barkóczy Ferenc részére. 1683. dec. 13.; Életrajzi adatai: Heckenast 2005. 47^18.; Pálffy 1997. 274.; Varga 2007. 93-95., 220.

198