Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OLÁH TAMÁS: Csicsva vára a Bocskai-felkeléstől a Thököly-felkelés végéig

mint megvette Bánchy Mártontól gróf Nádasdy Ferenc varannói udvarházát valamennyi tartozékával egyetemben. 1658. évi végrendelete szerint az 1605-ig a varannó-csicsvai uradalomhoz tartozott birtokai közül idősebb fiára, Barkóczy Istvánra hagyta a hencóci udvarházat és tartozékait, valamint Hencóc falut és a csáklyói porciót. Fiatalabb fiára, Barkóczy (II.) Ferencre hagyta a tavamai udvarházat és tartozékait, Csicsva várában lévő minden részét, a vár alatti udvarházat, a majort és a tartozékait, továbbá varannói birtokait. Leánya, Barkóczy Betuska (Erzsébet) leánya kapta az alsóósvai udvarházat és tartozékait. Családjáról egyébként annyit tudunk, hogy négyszer nősült. Első felesége Jakusith Erzsébet, tőle született István, György, Ferenc és Zsigmond, második felesége Tatay Ferenc özvegye, Szentiványi Erzsébet, harmadik felesége nagymihályi Bánffy Katalin (ti653. augusztus 4.), e házasságból született Borbála és Erzsébet, negyedik felesége pedig, aki túlélte őt, Péchy Anna, tőle László nevű fia született.23

23 Barkóczy zempléni alispánsága, bár hiányosak a 17. század első felének közgyűlési jegyzőkönyvei és iratai, úgy tűnik, hogy nem adatolható. Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvének kötési hibája - amelyre egyébként a kötetben felhívták a figyelmet - és olvasási tévedés miatt említi Szirmay történeti művében zempléni alispánként az 1628. évben! Ezt az adatot megjegyzéssel bár, de Nagy Iván is átvette. A Szirmay által idézett egyébként oldalak 1618-ból valók, így az apára, Barkóczy (II.) Lászlóra vonatkoznak. Ezt erősíti meg, hogy az ott szereplő Habardy László leleszi prépost halálát 1628 előttre teszi a katolikus egyháztörténeti szakirodalom. Bodeczky Ede zempléni főlevéltámok a protocollumok alapján összeállított alispáni névsorban nem is tüntette fel 1628-ban alispánként. 1644-1645-ben pedig a források nagymihályi Sztáray Lászlót és Hartay Gábort említik alispánként. - E sorok írója is egy tavalyi tanulmányában még zempléni alispánként említi Barkóczyt. Nagyságos Barkóczy László káliói főkapitányt a magyar tanácsosok sorába emelték. Bécs, 1638. dec. 11. MNL OL A 57 Libri regii. 9. köt. 197. Birtokátruházási megállapodás szatmári és ugocsai birtokokról Barkóczy László részére. Pozsony, 1649. márc. 24. MNL OL A 57 Libri regii. 10. köt. 208-212. E 227 Libri donationum. 8. kötet. 98. old. Megegyezés Barkóczy László királyi tanácsos és kamarás, valamint Serédy István szatmári főkapitány, Sárközújlaki György és társaik között. Gemzse, 1650. aug. 2. MOL A 57 Libri regii. 11. köt. 242-244. old. Barkóczy László végrendelete. MNL ÓLA 57 Libri regii. 12. köt. 383-397. E 227 Libri donationum. 9. kötet. 262. old. In: MOL:DigiDat. Királyi Könyvek 1527-1848 (1867). http://mol.arcanum.hu/digidat/opt/al00513.htm?v=moldigidat&a=start&al (Utolsó letöltés: 2014. nov. 14.) MNL BAZML SFL IV. 2001/a. Prot. 6. 1603-1629. 736. IV. 2001/b. Histo- ricorum Tomus IV. Fasc. 156. No. 64. I. Rákóczi György utasítása Zemplén vármegye közönségének. Szécsény vára, 1644. ápr. 25. Historicorum Tomus XIX. Fasc. 193. No. 225. Zemplén vármegye pátense az inszurrekcióról. Terebes, 1644. júl. 29. Iratok. Loc. 216. No. 28.

197