Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

tervezési szempontja a tüzérség aktuális teljesítménye volt. Természetesen ez sem lehetett ilyen tisztán és egyszerűen követhető folyamat, hiszen emberek hajtották végre. Ez megmagyarázhatná, hogy bár egyes megoldások a kor mércéjével mérve elavultnak számíthattak, de az adott speciális körülmények között és helyen felépítésük idejében mégis alkalmazhatóak voltak. Ez azonban gyakran azzal is járhatott, hogy a kérdéses erődelem hamarosan veszélyessé vált a védőkre. Például Egerben az 1552-ben földig rombolt falszögletnél felépült Gergely-bástya (ágyútorony?, oldalazómű?) vékony falaival és a támadó felé néző lőréseivel igen veszélyes ponttá válhatott volna, ha nem épült volna fel előtte legalább részben a Baldigara-féle délnyugati bástya.

Korabeli tudományos stílus és az erődépítészet elnevezései

Felmerül a kérdés, hogy a korban kialakuló szakkifejezések alkotnak-c bármiféle olyan rendszert, amit az erődelemek elnevezésében és rendszerezésében a mai kutatók hasznosítani tudnának. Ennek fontossága nyilvánvaló, hiszen elképzelhető, hogy egyazon erődelem több nevet kap (különböző mesterektől), vagy egyazon néven több, esetleg igen eltérő funkciójú védművet is emlegetünk, ami zavarokat okozhat a mai kor terminológiájában. A vizsgált korszakban központi szakképzés természetesen nem volt, a szakszókincs alakulására több mód is kínálkozott. Minden mester tanította a hozzá csapódó segédeket, így elnevezéseit rajtuk keresztül terjesztette, illetve a szakkifejezések más mesterekkel való találkozások, levelezés és könyvek útján is alakulhattak. A könyvek alkalmasak lehettek volna a szókincs egységesitésére, de komoly hátrányuk, hogy csak bizonyos késéssel jelennek meg. Kiadásuk komoly munkát, pénzt és időt igényelt, tehát inkább már befutott, elismert és támogatott mesterek vállalkozhattak kiadásukra, ekkor azonban a kortársak már alapműként, és nem vitaalapként kezelték őket. Például Dániel Speckle Architectura von Festungen című munkája 1589-ben (halála évében) jelent meg Strassburgban7. (Kevéssé gyakori, hogy mintegy 130 évvel később (!) 1712-ben változatlan fonnában ugyanott, újra kiadják8). Ezek elterjedtek és

7 Speckle 1589.

8 Speckle, Daniel: Architectura von Festungen. Strassburg, 1712.

164