Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján
STUDIA AGRIENSIA 30, 2012 Szirácsik Éva: „OTTAN KATONA VOLT” A VÉGVÁRI KATONÁK ÉS LESZÁRMAZOTTAIK SORSA A KOHÁRYAK NÓGRÁD, ILLETVE HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYEI URBÁRIUMAI ALAPJÁN1 A Koháry-családról kevésbé ismert, hogy hatalmas birtokaik voltak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyékben, amelyek legnagyobb kiteljedésüket a Rákóczi-szabadságharc után érték el. Ekkortájt készítették el itteni birtokaikról a gazdák származásáról értékes adatokat közlő úrbéri összeírásokat. Az urbárium lejegyzése idején a férfi családtagok közül Koháry II. István országbíró és az 1704-ben elhunyt fivérének, Koháry Farkasnak a fiai voltak életben. Koháry II. István kizárólagos tulajdonában volt a zsélyi, (karancs)sági uradalomrész. A füleki uradalmat két birtokra osztották, a nagyobbik az országbíróé volt, míg a másik része testvére fiaihoz tartozott. A szécsényi és gyöngyösi uradalmak birtoklása ennél jóval összetettebb képet mutatott, némely település Koháiy II. Istváné volt, némelyen pedig Koháry Farkas fiaival osztozott eltérő arányban. A szécsényi, gyöngyösi, részben a zsélyi uradalom 1716. évi összeírása fennmaradt, a (karancs)sági birtokrészé viszont nem. A Koháry II. Istvánhoz tartozó füleki birtokrész urbáriuma szintén 1716-ban készült el, míg Koháry Farkas fiainak birtokában lévő füleki birtokrészé 1718-ban.2 Előzetes célkitűzésünk szerint az urbárium alapján kívántuk bemutatni a Koháry-birtokokon összeírt végvári katonákat és leszármazottaikat és sorsukat. A forrás sajátossága azonban lehetővé tette, hogy az úrbéri összeírás segítségével bepillantsunk egy korszak logikájába, a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül követő korszak emberének a katonákhoz való viszonyához. 1 A jelen írás az OTKA (F 68089) támogatásával készült, amelyért köszönetét mond a szerző. 2 Az elemzés tárgyát képező forrás megjelent, a továbbiakban erre hivatkozunk. Az urbárium körülményeinek bővebb ismertetésétől és forráskritikai megjegyzések-től eltekintünk, mivel az a forráskiadvány bevezetőjében megtalálható. Az idézett személyek és települések beazonosíthatóak a kötet mutatói alapján. (Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai (1716, 1718). Salgótarján, 2007.) 73
