Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján
Katonák és leszármazottaik a Rákóczi-szabadságharc után A Rákóczi-szabadságharc után készült urbárium adatait vizsgálva elmondható, hogy a névsorban szereplő 906 gazdának csupán elenyésző hányada volt az összeírás idején katona, esetleg valamelyik végvári katona leszármazottja. A vizsgált területen a 22 érintett összeírt gazda közül kettő számított aktív katonának, három obsitosnak, továbbá az egykori katonák férfivá serdült 17 gyermekét is a gazdák közé sorolták. A sok csatát megjárt Koháry II. István birtokán egyébként az összeírt gazdák apjának foglalkozása jobbára akkor vált lejegyzésre érdemessé, ha az katona volt. A gazdák esetében egyébként csak kivételesen jegyezték meg az apjuk foglalkozását, származását, de azt is jobbára akkor, ha az apa szabadmenetelű volt, vagy ha a gazda is az apja foglalkozását űzte. A Rákóczi-szabadságharcot követő esztendőkben készült úrbéri összeírásokban a végházi kötelezettségek, az esetlegesen harcba szólítható férfiak feltérképezésének gyakorlatias indoka is megjelenhetett. Mindennek fényében joggal feltételezhetjük, hogy a katonák és leszármazottaik minél teljesebb összeírására törekedtek az összeírok, ám azt kellett tapasztalnunk a forrás kritikai vizsgálata során, hogy csak a törökök ellen harcoló katonák lejegyzése lehetett a cél. Az összeírok a hallgatás ködébe vonták a magyarok ellen hadakozó törököket és a II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalán küzdő katonákat, akik pedig az urbárium felvétele idején a Koháry-bir- tokon éltek. A rendelkezésünkre álló forrás alapján bizonyítani nem tudjuk, ezért a továbbiakban sem számítjuk a katonák közé az 1716-ban szécsényi gazdaként feltüntetett Török Jánost, aki talán a török seregben szolgálhatott katonaként, hiszen „Jövevény, egri törökök féle” volt. Mindez azért is érdekes, hiszen jól tudjuk, hogy Koháry II. István éppen az egri törökök ellen harcolt nagy sikerrel. A forrásban tehát valószínűen csak azokat a hadviseltekre tettek említést, akik a törökök ellen fogtak fegyvert, mert biztosan nem tüntették fel azokat a katonákat sem, akik a Rákóczi-szabadságharcban a császárhű földbirtokos példájával ellentétben II. Rákóczi Ferenc államáért fogtak fegyvert. Az úrbéri összeírást összevetve különféle Rákóczi-kori iratokkal ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az úrbéri összeírásban szerepelnek minden vonatkozó megjegyzés nélkül olyan gazdák, akik a fejedelem hadseregébe állva „kompromittálódtak”. Az I. Lipót által a „hűség eleven mintaképének” nevezett, s ezért a Rákóczi-szabadságharc idején még a birtokait is elvesztő Koháry II. István a szabadságharc után visszakapta javait, de nem 74
