Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között
Miskey István győri lovas százados vezetésével a zsoldfizetés miatt tartott mustrán már csak a győri, a tatai és a palotai magyar katonaság jelent meg.26 A Bécs védelmében még továbbra is szerepet játszó győrinél radikálisabb és gyorsabb változásokat regisztrálhatunk a bányavidéki főkapitányság esetében. Esterházy Pál főkapitány szerepe - mint láttuk - itt már az 1660-1670-es évektől jelentősen visszaszorult. Az alá tartozó magyar katonaság 1686 után pedig már csak nevében lehetett bányavidéki, hiszen ekkortól az egyes várak őrségei már a déli nagy várakban telepedtek le és szolgáltak, a végvidék irányítása pedig ténylegesen helyettese, ifj. Koháry István kezébe került. 1686 után Nyitra magyar őrsége például már a visszafoglalt szolnoki várban állt Berthóty István kapitány vezetésével,27 Pestre ugyanakkor Sempte, Kistapolcsány és Fülek, Szegedre pedig Sellye és részben Nyitra őrsége került.28 Ismert még, hogy 1691-ben Hatvan zsold nélküli szolgálatra felvett magyar őrsége is Koháryt tekintette felettesének.29 Alsó-Magyarországon tehát, amely pedig az érsekújvári török uralom miatt korábban kiemelt fontosságú volt, 1686 után magyar katonai alakulat gyakorlatilag alig maradt. Koháry hatásköre így 1687-től sokkal inkább a fentebb említett alföldi, valamint egyes nógrádi várak fölé terjedt ki, a hátországgá vált Vág és a Duna közötti területre már nem. Egyébként ezek a magyar végvári katonák hajtották végre úgymond a legnagyobb „ugrást” a távolságokat tekintve: az ország északnyugati határának közeléből a délire költöztek át, otthagyva addig megszerzett javaikat, házaikat. Ez a tény egyébként az Udvari Haditanács előtt is ismert volt, hiszen kérték, hogy a következő végvidéki fizetésnél ezt kiemelten vegyék figyelembe.30 A nagy háború közepette ily módon teljesen átalakuló végvidéki főkapitányság újabb sajátossága volt, hogy Szeged várában Bercsényi Miklós 26 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 415. 1702. Dez. nro. 286. föl. 838r 27 Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában. In: Zounuk 16. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve) Szolnok, 2001. 9—38. itt: 29. és ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 372. 1686. Jul. nro. 84. föl. 302v. 28 Czigány 2004 162. 29 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 386. 1691. Jun. nro. 161. föl. 295r. „An Koháry. Communicatur des Francisci Horvath de Disznosi, Matthei Szabo und Stephani Horvath de Disznos Anbringen wegen bei dem Posto Hatwan ohne Besoldung stabilirt zu werden.” Az éppen Budán tartózkodó Areyzaga javasolta, hogy vagy rombolják le a hatvani palánkot, vagy egy kisebb csapattal szállják meg. 1690. Dez. nro. 197. föl. 549r. Feltételezhetően a katonai státusszal járó adómentesség vonzhatta őket. 30 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 374. 1687. Febr. föl. 70v. 28
