Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

volt a magyar őrség parancsnoka főkapitányi (Oberhauptmann) titulusban. Ő azonban nem sokat tartózkodhatott a várban,31 helyette a Palánk városrészben állomásozó magyar katonák felett előbb Semsey Zsigmond, majd 1691—1693 között Lipthay András állt, akit Szathmáry vagy Szakmáry István követett 1697-ig. A szegedi vár speciális helyzetét jelzi ugyanakkor az is, hogy itt felső-magyarországi magyar várőrség, illetve további állandó hadseregbeli ezredek, századok is állomásoztak, akiknek külön parancsnoka volt. Úgy tűnik egyébként, hogy - talán éppen mindezek következtében - az 1690-es évek közepéig Szeged végül egyik korábbi főkapitányságba sem tagozódott be, igaz nem is beszélhetünk a város történetét feldolgozó Reizner János által vizionált szegedi főkapitányságról sem.32

Az átalakulóban lévő végvidék szervezeti és személyi ügyeit egyébként 1687 óta teljes mértékben Koháry István irányította: ő terjesztette elő az egyes helyőrségek tisztségire történő kinevezéseket, tolmácsolta a helyőrségek folyamodványait. Ha területi illetékességét be akarjuk határolni, akkor Korpona, Kékkő, Léva, Pest és Szeged várakat említhetjük meg.33 Koháry birtokolta ugyan az 1687-től már főkapitány címmel járó füleki

31 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 401. 1697. Febr. nro. 41. föl. 51r. Leopold Schlick, a Duna-Tisza-Maros vidék katonai parancsnokának panasza, hogy Bercsényi „... bei 10 Jahr zu Segedin sich nit sehen lassen...”

32 A névsort 1. Reizner János: Szeged története. Első kötet. A legrégibb időktől a

XVIII. század végéig. Szeged, 1899-1900. 1/3. 180. (online elérhetőség:

http://www.bibl.u-szeged.hu/reizner/; a letöltés ideje: 2011. február 10.) Reizner „nemzeti tradition alapuló magyar katonai intézmény, a szegedi fökapitányság”-ról ír, de ez nyilvánvalóan Bercsényi szegedi „oberhaputmann” titulusának félreértése miatt volt, ebben a korszakban ugyanis a legtöbb magyar helyőrség feletti parancs-nokoló katonát főkapitánynak hívták. Átveszi ezt a közlést Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között. (In: Végvárak és végváriak 55-67.) 56. a következő - meglehetősen kaotikus hadszervezetet fel-vázoló - szöveggel: „Ez a fokapitányi tisztség elvileg egyenrangú volt a várkom-mendáns tisztségével, de a valóságban ez alig érvényesült az idősebb, veterán vár-kommendán- sok önkényes hatalmaskodása miatt, ami meghaladta Bercsényi tűrő-képességét. Ezért, és mert Bercsényit közben kinevezték a Felsőmagyarországi (!) Bányavidéki főkapitányhelyettesévé, csak ritkán fordult meg Szegeden. Eközben mégis ő szervezte meg a szegedi katonaságot...”

33 Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn [a továbbiakban: ÖStA HKA HFU] 11. Mai 1687 (rote Nummer [a továbbiakban: r. Nr.] 314. fol. 275-285.) Koháry István kimutatása szerint Pestre Semptéről, Fülekről és Kistapol- csányból 200 lovas és 400 gyalog, Szegedre Sellyéről és Nyitóról 500 lovas és 200 gyalog távozott. Léván, Kékkőn és Korponán pedig 600 lovas és 500 gyalog maradt.

29