Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján
de ekkor Zahora Hont vármegyéhez tartozott, bár a nógrádiak igyekeztek azt Nógrád vármegyéhez csatolni.5 A többi gazda Nógrád vármegyei volt. Az összeírt 39 településből csupán Gyöngyös, Adács, Visznek, Hort, Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján terült el Heves és Külső-Szolnok vármegyében, mégis e 6 helységben lakott a gazdák 35%-a.6 A katonák és leszármazottaik lakóhelyei azonban az összesített adatokkal ellentétesen Nógrád vármegyei koncentrációt mutatnak, ráadásul a Heves és Külső-Szolnok vármegyében az úrbéri összeírás idején élt katonaleszármazottak mind Nógrád vármegyéből érkeztek az ismeretlen eredetű gyöngyösi katonával szemben. A jelenséget nagyban magyarázhatjuk a következőekkel. A török dúlást követően Nógrád vármegyében több elnéptelenedett végvár is a birtokhoz tartozott Balassagyarmat, Szécsény, Fülek és Hollókő területén. I. Lipót Balassagyarmat, Fülek, Szécsény esetében csak úgy engedélyezte az újratelepítést a Koháryaknak, hogy még évtizedekig végházi (praesidiarius) jogok és kötelezettségek mellett élhettek az ott lakók.7 Mindez okozhatta, hogy az egykori katonák és leszármazottaik szívesen telepedtek le az egykori végvárak körül terjeszkedő mezővárosokban. A mezővárosok közül elsősorban Fülek volt érintve 13 gazdával, Szécsény két családfővel, Balassagyarmat két obsitossal. Hollókő várhoz is sorolhatunk egy gazdát. Szinte kivételnek tűnik a vizsgált területen, hogy két gazda, akinek apja a fuleki végvár katonája volt a Heves és Külső-Szolnok vármegyei Hort faluban talált otthonra. Hasonlóan egyedinek tűnik, hogy a Nógrád vármegyei Csitár faluba költözött egy katona leszármazottja. Gyöngyös mezőváros katonája a seregben volt, de felesége ténylegesen is a mezővárosban élt. 5 Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból. Salgótarján, 2005. 224. 6 A Heves és Külső-Szolnok vármegyei Gyöngyöspatán és Gyöngyöstaqánban 17 szőlőmüvelő extraneust is összeírtak, akik nem az adott településen éltek. A 12 gyöngyöstaijáni extraneusról tudjuk, többségük olyan településen lakott, ahol a Koháryaknak birtokrészük volt, vagyis Gyöngyösön, Gyöngyöspatán, de csak Molnár Gergely nevét találhatjuk a Koháryak gyöngyösi birtokrészének összeírásában. 4 extraneus élt más birtokos településén, azaz Gyöngyösorosziban, Szurdokpüspökiben és Rédén. Az extraneusokat a jelen elemzés során a továbbiakban nem vettük figyelembe. 7 Pálmány Béla: Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703). In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. Salgótarján, 1986. 178. 77
