Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján
A török uralom alól való felszabadulást követően az elnéptelenedett vidékre nagy számban érkeztek bevándorlók, de sokan el is hagyták a bírok területét. Az összeírásokban szereplő 960 gazda 58%-a helyi lakosnak vallotta magát, míg 32%-uk jövevénynek. Kísértetiesen hasonló lehetett a helyzet az elemzett 22 gazda esetében: 59%-uk helybelinek, 32%-uk jövevénynek tarthatta magát. A lejegyzett 22 katona vagy leszármazottjuk közül kettőről nem tudjuk megállapítani, hogy honnan származott. Valószínűen az újranépesült Fülek 12 családja is helybelinek tarthatta magát a várban korábban szolgáló végvári vitéz apákra való tekintettel, de a hollókői hadnagy fia is helyinek érezhette magát.8 A vizsgált Koháry-birtokokon belül költözött három gazda: Péter János füleki katona Szécsényben talált új otthont, míg a füleki katona apával büszkélkedő Tott Gergely és Mihály a Heves és Külső- Szolnok vármegyei Hort faluban. Tott Gergelyről tudjuk, hogy 1711-ben érkezett Hortra. Megfigyelhető volt a Koháry-birtokon kívülről való bevándorlás is. A csitári Hercseg János apja Drégelypalánkon katonáskodott. Horti István szécsényi gazda apja viszont kékkői katona volt. Hercseg és Horti feltehetően az apák állomáshelyéről vándoroltak tovább. Olá Márton az erdélyi Bonchidát és Bánffy György földesurat hagyta ott, hogy 1714- ben Balassagyarmatra kerüljön. Az ugyancsak balassagyarmati Halga Mátyás Horvátországból érkezett. Az adott gazda esetében fontosnak gondolták tehát feltüntetni, hogy hol szolgál, vagy szolgált az adott férfi, vagy az apja. A Nógrád vármegyei, vagyis a füleki, szécsényi, hollókői és a Koháry-birtokhoz nem tartozó kékkői végvárak mellett a Hont vármegyei, de a viszonylag közeli Drégely- palánk várának említésével találkozhatunk. Az Erdélyből és horvát területről érkezők esetében a pontosítás elmaradt, a helyiek által valószínűen kevésbé ismert távoli vidékeken a helyszínek megjelölése mintha nem lett volna olyan fontos. A végvár lokalizálása azonban mindenképpen lényeges lehetett a jól ismert közeli végvárak esetében. A gyöngyösi aktív katona távollétének magyarázatára szolgált, hogy Ebergényi ezredében volt 1716-ban, de egyébként nem törekedtek feltüntetni a katonai előjárók neveit. Az összeírásban igyekeztek lejegyezni a gazdákhoz tartozó valamennyi férfi családtagot. Figyelemre méltónak tarthatjuk azonban, hogy nagyon kevés családtagot írtak a 22 gazda neve mellé. Füleken egyébként is csak a gazdák neveit írták össze, ezért sem csodálkozhatunk, hogy a 13 érintett 8 A forrás alapján elmondható, hogy az elnéptelenedett, majd újranépesülő helységek esetében a visszatérők helybelinek érezték és vallották magukat. 78
