Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között
előteijesztés szerint Bihar megye pl. a háború előtt 220 faluból állt, most alig van 10-12, azok is rossz állapotban vannak), továbbá a kialakítás legfontosabb oka, hogy ez a terület volt az elmúlt időkben a „lázadások” központja, vagy legalábbis a lázadók innen kapták a legnagyobb utánpótlást, tehát legjobb a vidéket erősen szemmel tartani. Külön előny volt, hogy egyrészt Heisler maga ajánlkozott erre a posztra, mivel ismerte a vidéket, hiszen a Várad elleni támadások résztvevőjeként, illetve Erdély volt katonai parancsnokaként többször is járt a Tiszántúlon, másrészt ezért a posztért nem kért rendszeres fizetést, hanem Diószeg uradalmáért és a Várad várbeli, városi és elővárosi szabad bormérés jogáért folyamodott, amelyeket élete végéig szeretett volna élvezni.74 Az 1692 szeptemberében kinevezett tiszántúli főkapitány azonban 1693 márciusában a Főhadbiztosság élére került, amely tevékenység Bécs- be, illetve a többi magyarországi hadszíntérre szólította, tehát a rá bízott végvidék irányítása háttérbe szorult. Éppen ezért kérvényezte Oktavian Nigrelli, hogy a Tiszántúlon helyettesíthesse Heislert, nevezetesen annak távollétében, amelyre az engedélyt 1693 első felében meg is kapta.75 Emiatt valójában ezen országrészben is a folytonosságot regisztrálhatjuk, hiszen korábban is Nigrelli intézte a Tiszántúl katonai ügyeit, és ez a helyzet Heisler 1696. évi halálát követően sem változott.76 Papíron természetesen Heislert tekintették a Várad körüli főkapitányság vezetőjének, ám valójában úgy tűnik, ténylegesen Nigrelli irányított. Sőt, Munkács vára kapcsán összetűzésbe is keveredett Heislerrel, aki - a kinevezéséből láthatóan jogosan - parancsokat küldött Michael Kayser munkácsi kapitánynak, de ezt Nigrelli a Haditanácsnál nehezményezte.77 További várak feletti felügyelettel is volt problémája Nigrellinek. Huszt 74 Heisler ajánlkozó leveleit, a császári előterjesztést, a döntést előkészítő iratokat és a kinevezést 1. ÖStA HKA HFU 15. Sept 1692 (r. Nr. 350. föl. 295-320.) Felvetődött egyébként, hogy Várad központtal egy újabb kamarai adminisztrációt hoznának létre, ám ez nem valósult meg, előbb a Budai Kamarai Adminisztráció, majd a Szepesi Kamara igazgatta ezt a területet. Úgy tűnik, hogy Heislemek a fenti kérésekből Diószeg falut sikerült csak megkapnia, mivel halála után az Udvari Kamara engedélyezte, hogy azt özvegye, Mária Borbála átvegye. Uo. 29. Sept. 1696 (r. Nr. 379 föl. 1247-1251.). Heisler lovassági tábornok 1695 márciusában kelt magyar indigenátusára vö. MÓL Magyar Királyi Kancellária, Királyi Könyvek (A 57) 23. kötet 387-389. 75 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 391. 1693. febr. nro. 168. föl. 77r. 76 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 398. 1696. szept. nro. 27. föl. 342v. 77 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 388. 1692. Dez. nro. 82. föl. 526r. 38
