Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között
várparancsnokságot, de az erősség 1682. évi lerombolását követően komoly szerepet már nem játszott. A többi egykori végvár ekkortájt már vagy magánkézben volt, vagy pedig az alsó- illetve felső-magyarországi új katonai parancsnokság alá tartozott. Az 1800 huszár és 1100 hajdú keretlétszámmal szereplő34 „bányavidéki” főkapitányság szerepe így leginkább az egy-egy hadjárat alkalmával toborozott mezei ezredekben nyilvánult meg, hiszen - Zichy és Forgách győri vicegenerálisokhoz hasonlóan - mind Ko- háry, mind Bercsényi többször kapott toborzópátenseket,35 hogy a végvidékről verbuváljanak katonákat. 1694 decemberében Koháry ugyan kísérletet tehetett a bányavidéki „Miliz” megreformálására, de ennek eredménye egyelőre nem ismert.36 Feltehetőleg a még a helyükön maradt végvári katonák mezei ezredekbe való szervezésére tehetett javaslatot, ahogy a többi főkapitány-helyettes is ebben az időben. Térjünk vissza azonban a Vág és a Garam völgyének katonasága feletti parancsnokság kérdésére, azaz a bányavárosok és környezetük felügyeletére és katonai ellenőrzésére. Az itt lévő várak többségében ugyanis állandó hadseregbeli ezredek, századok mellett ún. szabad századok állomásoztak. A nagy háború hadműveletei idején mindig az állandó hadsereg magas rangú tisztje gyakorolta az itt állomásozó csapatok feletti parancsnoki jogkört (mint Lotaringiai Károly Léva kiürítése esetében). 1686 tavaszán az Udvari Haditanács meghagyta Oktavian Nigrelli főstrázsamestemek, hogy ezredével szállja meg Érsekújvárt és környékét: hat század maradt helyben, miközben Likaván, Árván 40-40, Léván 50, Zólyomban 70, Nyitrán és Mu- rányban 100-100, Trencsénben pedig 200 katonát szállásoltak be.37 Különösen jól példázza a folyamatos összeütközést és a hatáskörök szét nem választását az állandó várőrség és a beszállásolt századok között, hogy Nigrelli amiatt panaszkodott, hogy a trencséni vár kapitánya és az ottani várőrség parancsnoka, Johann Dietrich Pfeffershofen az ő ezredébe tartozó és 34 ÖStA HKA HFU 26. Jul.1689 (r. Nr. 330. föl. 425.) 35 Pl. Bercsényi kérelme, hogy a szegedi katonákból horvát mintára szervezhessen ez- redeket. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 383. 1690. Jun. nro. 143. fol. 257r. A kimutatás szerint 600 lovast állítana ki, amelyek két havi zsoldja 8912 r. Ft lenne, de ehhez még hozzáadták a zászlók (300 Ft) és a szekerek (600 Ft) értékét, így kapva meg a 9872 Ft-os végösszeget. ÖStA HKA HFU 6. Nov. 1690 (r. Nr. 338. föl. 51-62.) 36 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 393. 1694. Dez. nro. 280. föl. 603r. Koháry kérelmét Lipót király elé is beterjesztették, hiszen a bányavidéki katonaság ügyében Referat is készült. 37 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 373. 1686. Apr. nro. 29. föl. 94r. 30
