Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

fél között. „A rendiségnek örülnie kell, hogy még él, míg a királyság, az európai abszolutizmushoz csatlakozó humanisztizmus következtében hatalmas lendülettel készül átvenni a civilizátor szerepét.” 1913-ban Szekfíí még úgy látta, hogy a szatmári béke, mint korszakváltó fejlemény, a Habsburg Birodalomba tagolva az országot, a nemzetnek utat nyitott Európába és biztosította a jövőt. 1935-ben ellenkezőleg vélekedett: a béke elzárta az országot az európai fejlődéstől. A közjogi kompromisszummal a magyar rendiség megmerevedett és ezzel az európaitól eltérő útra tért. „A mohácsi vész és a trianoni katasztrófa között négy évszázadot választ ketté a szatmári béke, jelentőségben szinte elérve a másik két szomorú terminust.” Témánk medrében maradva arra a kérdésre kell majd választ adnunk, hogy a már bomló, sőt elmúló végvári társadalomnak Rákóczi katonaságával együtt mit jelentett a szatmári békével bekövetkezett változás. Erről a vélemények erősen megoszlanak. Thaly Kálmán, aki a szatmári békét a kiegyezés előzményének és kedvező fejleménynek minősítette („ez adá vissza elvégre a sokat hányatott nemzetnek a rég elveszetett belső békességet, hosszú időre”), közölt egy nagyon tisztázatlan provenienciájú egykorúnak mondott verset, amelyben Rákóczi azzal vádolja Károlyit, hogy szép hadseregét tönkretette. Szekfíí viszont a katonaság megbékélését hangsúlyozta: „Az ország félénken állt a békének terülő asztala mellett, s annyi szenvedés után nem merte hinni, hogy le is ülhet melléje.” „a kurucság (értelemszerűen a fegyverviselők) lehangoltsága lassanként nem újraszülető harci vágynak, hanem a nyugalom bátor, öntudatos élvezetének adott helyet.” Azóta erős hangsúlyt kapott, amit még az 1976. évi Vaján megrendezett vitán Heckenast Gusztáv emelt ki, hogy a szatmári békepontok közé az utolsó pillanatban bevették, hogy a jobbágy származású katonák, ha tiszti rangba emelkedtek, megtarthatják szabad státusukat. Nem tudjuk azonban, hogy hányán éltek és hogyan éltek vele. Kiderítése nagyon aprólékos kutatásokat követel és még a jövő feladata. 15

Mellőzve a szatmári békével kapcsolatos kérdések sorát, csupán néhány mozzanatot említhetek. 1711 májusában gróf Pálffy János tábornagy még azt várta, hogy a magyar katonaanyagból tölti fel ezredeit. Néhány szórt adat szerint várakozása nem igazán vált be. Nem tudjuk azt sem, hogy Rákóczival és tábornokaival a hadseregből hányán hagyták el az országot. Különböző egymásnak ellentmondó vélemények keringenek az orosz, lengyel, francia szolgálatba állt magyar fegyveresekről. Azt sem tudjuk

15 Részletesen az egész kérdésről hivatkozásokkal együtt: Id: R. VÁRKONYI Ágnes: Végig nem vitt viták A szatmári béke historiográfiájáról. Századok s.a.

18