Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

pontosan, hogy az állandó hadseregben hányán szolgáltak régi végváriak, vagy végvári katonacsaládok fiai. Közismert viszont, hogy minden megpróbáltatás ellenére sok mindent tovább vittek.

A szatmári béke kompromisszum jellegéről régen kialakult a konsenzus a történészek között. Vannak kérdések viszont, amelyekről régen is megoszlottak a vélemények, ilyen például az angol politika befolyása, Rákóczi kezdeményezése és részvétele a tárgyalásokban, vagy a kor békekultúrája. További vizsgálatokat kíván, hogy a gyenge magyar rendiség és a győztes abszolutizmus között létrejött kompromisszum valóban az „elmaradott rendiség megmerevedéséhez” járult hozzá és elszigetelte Magyarországot Európától, vagy ígéretes modus vivendit kínált Magyarország fegyvert viselő társadalmának is. Tisztázott kérdés, hogy az utrechti békerendszerrel, amelybe a szatmári béke is tartozott, a török utóvédharcoktól eltekintve általában nyu- godtabb viszonyok érvényesültek s a három Habsburg királynak volt ideje rá, hogy bevezesse a régen esedékes reformokat, amelyek közül nem egyet Rákóczi is kezdeményezett. A hatalmi átrendeződés következtében az ország területén nem dúltak hosszabb háborúk, de az áthelyeződött európai hadszíntereken Magyarország fegyverviselői is harcoltak. A végvári múlt hozadékát a könnyű lovas harc kultúráját a huszárság vitte tovább, terjesztette el és fejlesztette nélkülözhetetlenné Európa állandó hadseregeiben.

Természetszerűleg ez az idő sem várta nyugodt és könnyű élettel, „a béke terített asztalával” a harcok évszázadából érkezett végvári társadalom fiait. Amint a változások sorozatának túléléséhez erős alkalmazkodó képesség kellett, úgy az új feltételek, új kihívások körülményei között a végvári társadalom utódainak a továbbéléséhez is nagyfokú rugalmasságra volt szüksége.

Összefoglalás helyett a költő szavaival szólva: „Hát ez a mi munkánk és nem is kevés.” Pedig sok mindenről nem szólhattam. Még a közelébe se jutottam annak a nagy területnek, ahol a végvári társadalom tudatvilága, önértékelése, országos közösségi eszmerendszere, morálja és Európa, a kortársak és az utókor róluk alkotott képei várják, hogy a tudomány feltárja, rendszerezze és kimutassa az értékvesztés és értékőrzés módjait a hatalmi erőviszonyok átrendeződésének korszakváltó folyamatában. Egerben, Dobó és vitézei várában azonban aligha kell erről szólnom. De azt sem feledhetjük, hogy a korszerű forráskritika, az európai beágyazottság tényei még sok meglepetéssel szolgálhatnak. Mégis megkerülhetetlen kérdés, hogyan érvényesült Balassi Bálint megszólításában — az O Édes hazám Te jó Magyarország - iránt a ragaszkodás és az elkötelezettség. Hiszen ez is egyszerre, együtt és egymást erősítve európai és nemzeti jelenség Közép - Európa országaiban.

19