Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
gyorstüzelő egységet jelentett, amelynek elterjedése Tott báró nevét még népszerűbbé, illetve még irigyeltebbé tette Konstantinápolyban.40 Ez a francia tüzérség mintájára szervezett egység sokkal több volt mint egyszerű tüzérségtechnikai újítás, mivel a török hadügyi szervezet egészét érintette. A saját egyenruházat, a bajonét használata és más újítások mellett a szigorú fegyelem jellemezte leginkább az új alakulatot.41 A süratçi alakulat magasabb zsoldja különösképpen irritálta azok ellenzőit, főleg a janicsárokat, akik a báró emlékiratai szerint nem leplezett irigységgel viseltettek az új alakulat iránt: „A janicsárok még nagyobb érdeklődéssel figyelték a szü- ratcsiknak heti pontossággal fizetett előleget és az egyenruhájukat, és hamarosan már nyíltan hangoztatták, hogy ezen az áron ők is szívesen vetnék alá magukat az ilyen fajta fegyelemnek. Valójában e hajdani gyermekadóból felállított és még saját gazdájuk számára is veszélyes csapattest már régóta eltért a szabályaitól, alaposan lezüllött és oly mértékben elhanyagolttá vált, hogy a szüratcsik alapítása idején már kilenc negyedévi, vagyis huszonhét havi elmaradt zsolddal tartozott nekik a Nagyúr. Ugyanakkor e csapat soha nem volt ilyen szelíd az uralkodója iránt, de ez a nyugalom, nem az alávetettségük bizonysága, hanem az ellenség sikereinek biztos előjele volt. Egy despotikus kormányzat zavargásai mindig a nemzetben rejlő életerő bizonyságai, ha már nincs ereje a belső elnyomással szemben küzdeni, mennyi maradhat az ellenséges erők megfékezésére?”42 A reformok nehézségei ellenére megállapítható, hogy a Tott báró által kezdeményezett változtatások megtermékenyítőleg hatottak az oszmán elit egy részére. Hamarosan egyre több reformjavaslat érkezett az olyan oszmán méltóságok részéről is, mint Elhac Ahmed Ali pasa, aki az 1776-77-es években az oszmán hadseregen belüli fegyelem megerősítését szorgalmazta, különös tekintettel a janicsárokra és e cél érdekében a legsúlyosabb büntetéseket kilátásba helyezte. Elképzelései szerint a parancsot megtagadókat halálbüntetéssel, vagy a ráják sorába való lefokozással lehetett szankcionálni.43 E reformok azonban a janicsárok ellenállása miatt sorra megbuktak és hasonló sorsa jutottak Tott báró reformjai is a Konstantinápolyból való távozása után. így néhány hónappal az elutazása után a süratçi 40 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 49 194. 41 Tott Emlékiratai 230-232. 42 Tott Emlékiratai 232. 43 Elhac Ahmed Ali Pasa: Traité de politique ottoman (ed. Bistra Cvetkova). Sofia, 1972, 105-106. 138
