Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

A francia módszerü ágyúöntéshez a báró egy új öntőmühelyt hozott létre a konstantinápolyi Hasköy-ben, ahol már 1772-től kezdve folyamatosan dolgozott. 1773-ban a király egy kis csapatnyi öntőmunkást és tüzért is küldött a segítségére.36 A Tott báró által bevezetett új francia technológia valójában egy svájci öntő, Jean Maritz (1711-1790) találmánya volt, amelynek lényege a könnyebb és hatékonyabb vízszintes irányú csőfurás volt. A Maritz-féle módszerrel a tömören kiöntött ágyúkat vízszintes cső- fúrással és precíziós beállítással tették sokkal pontosabbá és főleg sokkal ellenállóbbá. Az ilyen módon készített ágyúk esetében sokkal ritkábbak voltak a csőrobbanások és egyéb kellemetlen balesetek.37 Tott báró távozása után az öntöde egy ideig még működött egy skót renegát, bizonyos Campbell Mustapha Aga és Antoine-Charles Obert tüzérőrmester irányítása alatt, ahol több francia katona is dolgozott még.38 Később a hasköy-i öntőműhelyt fegyverraktárrá alakították át, majd 1793-ban egy újabb francia katonai misszió érkezése után újra megnyitották.39 Az öntöde épülete ma is áll Isztambulban. A 19. század során hajóhorgony gyárként működött és 1993-tól kiállító teremként, majd a Koç Alapítvány által működtetett múzeum egyik épületeként hasznosították.

Tott báró munkáinak eredményét látva az oszmán tüzérek, más néven a topcsik fenyegető veszélyt kezdtek látni bennük és igyekeztek megakadályozni a további reformokat. Végül a megoldást egy teljesen új alapokon felállított, az új erődök védelmére szervezett tüzéralakulat alapítása jelentette, amelyet teljesen a báró irányított. A terv megvalósítása érdekében eljuttatott a reisz efendihez egy részletes feljegyzést, amelyben modem ágyúk gyártását és egy új tüzéralakulat felállítását javasolta. Az új alakulat neve a gyorstüzelésű francia típusú tüzérségre utalt: a török süratçi vagyis

36 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 48 321.

37 Jean Bérenger - Jean Meyer: La France dans le monde au XVIIIe siècle. Paris, 1993, 94. Vô. Frédéric Naulet: L’artillerie française (1665-1765), La naissance d’une arme. Paris, 2002, 113-144.

38 Antoine-Charles Obert (ou Aubert), 1745-ben született és 1758-ban lépett a francia királyi tüzérség szolgálatába. 1766-ban őrmesternek, 1779-ben kapitánynak, majd 1792-ben zászlóaljparancsnoknak nevezték ki. Vö. Frédéric Hitzel: La France et la modernisation de l’Empire ottoman à la fin du XVIIIe siècle. In: L’expédition d’Égypte, une entreprise des Lumières 1798-1801. Szerk.: Patrice Bref, Paris (Académie des Sciences), 1999, IL

39 Jonathan A. Grant: Rethinking the Ottoman Decline : Military Technology Diffusion in the Ottoman Empire, Fifteenth to Eighteenth Centuries. Journal of World History, Vol. 10, N° 1 (Spring 1999) 193.

137